A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-04-01 / 4. szám
189 Váci Mihály VALAMI NINCS SEHOL Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, — valamit minden nap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, — s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, — s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésből, — minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta, — minden szerelemből hiányzik valami. Hiába verekszünk érte halálig: — ha miénk is, — a boldogságból hiányzik valami. Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel, — az életedből hiányzik valami. Hiába vágysz az emberi teljességre, — mert az emberből hiányzik valami. Hiába reménykedsz a megváltó Egészben, — mert az Egészből hiányzik valami. A Mindenségből hiányzik egy csillag, — a Mindenségből hiányzik valami. A Világból hiányzik a mi világunk, — a Világból hiányzik valami. Az égboltról hiányzik egy sugár, — felőlünk hiányzik valami. A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld, — talpunk alól hiányzik valami. T
