A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

1

ÁLTALÁNOS: . . . hogy Jézus oooooooooooooooooooooooooo Krisztust elismerjük „a világ életének”. LELKISÉG

Két meggondolás vezet- oooooooooooooooooooooooooo te a Szentatyát, amikor ezt a

szándékot tűzte ki az Imaapostolság januári, évnyitó szándékául. Ebben az évben tartja az Egyházak ökumenikus Tanácsa hatodik közgyűlését a kanadai Vancouverben, 1983. július 24. és augusztus 10. között. Azon a nagygyűlésen ez lesz a fő téma, a tárgyalások alapanyaga. Ugyancsak ezt a szándékot tűzte ki a Keresztény Egység Titkársága a január 18. és 25. között tartandó imanyolcad résztvevői elé. Hiszen Krisztusban van a mi egységünk, Krisztus az Élet.

Már az ószövetségi Szentírás is Istenben látja az élet forrását és adóját. Az újszövetségben főleg Szent János tanítása állítja elénk J zust mint az Élet forrását; ö az égből leszállóit Élet, ö az Atya által él, és szerves egységbe kapcsolja magához övéit, hogy belőle éljenek, és az élet kenyerével táplálja azokat, akiket új életre szült Vére által.

Békési István / g

HAVI IMASZANDEKOK

Úgy lett Jézus hívei életének forrása, hogy jó Pásztorként életét, vérét adta övéiért, és az Atya iránti teljes odaadás, a keresztig menő engedelmesség árán hazavezeti Isten szétszórt gyermekeit. Élete árán megszerezte a kegyelmet, hogy bőséges életük legyen, és követhessék őt a kereszt és az engedelmesség útján; mint kedvelt gyermekek, megtéve az Atya akaratát, áldozatos odaadással dolgozva testvéreik élete javán, ha kell, életüket is odaadva érettük. Ebben áll Jézus életszerző szerepe, így lett élet a világ javára. Hívei is így lesznek igaz követői, és ebből ismeri meg a világ, hogy általa újjászületve, belőle, a szőlőtőből élve, életforrások lehetnek a többiek javára.

Jól tudja a Szentatya, tudják az Egyházak ökuménikus Tanácsának vezetői és a nagy találkozót előkészítő munkatársak, milyen helyzetben van ma a világ, amelyet szeretete bőségéből, élete teljéből teremtett az Atya, és amelyért életét adta a szeretett Fiú, aki ezt a világot akarja átformálni Isten Lelke által az ember javára. A nyomortól és éhínségtől sújtott, a gyűlölet és keserűség levében forgó és a háború meg a végpusztulás félelmétől, aggodalmától remegő világ csak belső megújulásban, az Isten útjához való komoly visszatérésben, az-