A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

2

az Jézus elfogadásával találhatja meg a megbékélés, a remény és az élet útját. Hiszen ö az Út, az Igazság és az Élet. Tegyük napi imánkká az Egységtitkárság gyönyörű foháaszkodását, melyet az imanyolcadra szántak ugyan, de bátran lehet egész évi imánk tárgya is.

Atyánk, korunk gyermekei vagyunk, környezetünk alakított bennünket. Minden oldalról a félelem, a gyűlölködés és a halál jelei és képei fenyegetnek bennünket.

A tyánk, tudod, hogy kerestük a béke és a megbékélés módjait. De mindig túl későn leszünk okosak, és mindig csekély, amit a jó érdekében tettünk.

Atyánk, reményeink romba dőltek. Meg vagyunk zavarodva, haragszunk, betegek és reményvesztettek vagyunk, szinte már kétségbeesünk. Szeretnénk hátat fordítani, mosni a kezünket, menteni magunkat és családunkat. De bármerre fordulunk, hogy kiutat leljünk, mindenütt akadályba ütközünk: ott áll utunkban a Krisztus keresztje.

Urunk, te a reménység gyermekeivé teszel minket, kiemelsz a szenvtelen közömbösségből, a cinizmusból, a reménytelenségből. Reményt adsz nekünk, olyan reményt, mely a gonosz hatalmain, a gyűlöleten, magán a halálon aratott győzelmedben gyökerezik.

Istenünk, Atyánk, korunk gyermekei vagyunk, minden oldalról csüggesztő jelek vesznek körül. Mi mégis a jelek jelében bízunk, a te üres keresztedben remélünk. Mert te az vagy, aki örökké élsz; a te néped fogoly: foglya a reménynek. Ámen.

MISSZIÓS:. . . hogy a katolikusok párbeszédben legyenek a többi keresztény egyházakkal és közösségekkel, a többi vallással és a nem hívőkkel.

Az egységért folyó imanyolcad alatt már nagyon régóta imádkozunk azért, hogy „mindnyájan egyek legyenek". Az e havi missziós szándék az egymásra találás és az eggyé válás útjának döntő mozzanatára emlékeztet, és ezért kéri imánkat. Meg kell egymást ismernünk, becsülnünk kell egymást, és tanulékony lélekkel meghallgatnunk a másikat. Minden ma még meglévő különbség ellenére meg kell találnunk azokat a munkaterületeket, amelyeken már egységesen tudunk cselekedni. Főleg az igazságosságért való komoly kiállásunkban és a szeretet nem lankadó gyakorlásában.

Az eggyé forrt világ igazsága is mindinkább tudatos élménye lesz a mai embernek. „Együtt pusztulunk el. .. vagy együtt boldogu-