A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-04-01 / 4. szám

169

FI ATALOKNAK

Szabó Ferenc

KI NEKEM JÉZUS KRISZTUS?

2. MAI GONDOLKODÓK, ÍRÓK, MŰVÉSZEK, TUDÓSOK VALLOMÁSAIBÓL

ROGER GARAUDY marxista filozófus:

Körülbelül Tibérius uralkodása alatt, senki sem tudja pontosan, hol és mikor, egy ismeretlen nevű személyiség rést tört az emberek látóhatárán. Kétségtelen, hogy sem filozófus, sem néptribun nem volt, de olyan módon kellett élnie, hogy egész élete azt juttatta kifejezésre: mindegyikünk minden pillanatban új jövőt kezdhet.

Népi elbeszélők tízével, talán százával adták elő ezt a jóhírt. Mi hármat vagy négyet ismerünk ezekből. Döbbenetes benyomásukat olyan képekkel fejezték ki, amilyeneket az egyszerű emberek, a meg- alázottak, a megbántottak, a megsebzettek használnak, amikor arról álmodnak, hogy minden lehetségessé vált: a vak lát, a sánta jár, a pusztában kiéhezettek kenyeret kapnak, a prostituált ráébred arra, hogy nő, a halott gyermek életre kel.

Hogy a jóhírt fenntartás nélkül elharsoghassa, feltámadásával kellett meghirdetnie, hogy minden korlátot legyőzött, a legnagyobbat is: a halált.

Ez vagy az a tudós vitathatja életének ezt vagy azt a tényét, de ez mit sem változtat azon a bizonyosságon, amely átalakítja az életet. Tűz gyulladt ki. És lángja igazolja azt a szikrát, azt az első lángocskát, amelyből megszületett.

Ez a parázs kezdetben a szegényem berek toborzója volt, különben az „establishment”, Nérótól Diocletianusig, nem üldözte volna annyira.

Ebben az emberben bizonyára harcos, felforgató szeretet lakozott, különben nem végezte volna elsőnek kereszten.

Odáig minden bölcsesség a sorson elmélkedett, az értelemmel összetévesztett szükségszerűségen. Ö, a sors ellenlábasa, megmutatta ostobaságukat. Ö szabadság volt, teremtés, élet. Elvette a történelem „végzet’’-jellegét.

I