A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-04-01 / 4. szám

159

A kozmológiai érveknél — Büchner az örökösen mozgó anyagot fogadja el abszolútnak a világteremtő, világmozgató helyett! — Gárdonyi kérdéseket ír a margóra: Hát mi van a világon túl? Hát a gondolkodó-képesség? (15) A következő oldalon ezt jegyzi fel: De ha anyag lehet örökkévaló, mért ne lehessen a finomabb, értékesebb lélek? Később még több megjegyzés a teremtéssel kapcsolatban. Pl. (18): Ha az anyagról azt mondja Büchner, hogy nem tétlen, mért szörnyed el a lélek tevékenységétől? A világ örökkévalóságával és végtelenségével foglalkozó lapokon több bejegyzés. Büchner az egyik jegyzetben (20) megállapítja: „A világ örökkévalósága és végtelensége mindenesetre könnyebben fogható fel, mint istené...” Gárdonyi: Hát akkor hogy mersz róla beszélni! Aztán ilyen megjegyzések (21): Emberi kritika! Mily buta! (Ez utóbbi megjegyzése Büchner eme szavaira

vonatkozik: „Miért nem írta fel nevét (ti. Isten) lángbetűkkel az ég boltozatára, és miért nehezítette meg vagy tette lehetetlenné azt, hogy az emberek őt felismeijék?”) Később pirossal aláhúzva Büchner e mondata: „Miért van végre naprendszerünk akként berendezve, hogy amint keletkezett, úgy szükségképpen el is kell pusztulnia, és vele együtt minden nagynak, mit az embernek e földön létrehoztak, elenyésznie...” Gárdonyi jegyzete: Éppen ez mutatja, hogy az anyag nem örök hazánk. (21)

A természet célszerűsége ellen felhozott érvekre is többször reagál a magyar író ellenérvekkel. „A természet nem mű, hanem eredmény”, állítja Büchner (28). Gárdonyi: De hátha az a mű, amiből eredt. Vagy ennél a kijelentésnél: „Művelt vagy a természettudományok vívmányait akár csak felületesen ismerő ember mai nap már nem hihet csodák és kinyilatkoztatások lehetőségében.” (29). Gárdonyi: A fűszál is csoda és kinyilatkoztatás annak, aki nem vak

Amikor a bűnről, rosszról tárgyal Büchner, Gárdonyi némiképp manicheista megjegyzéseket fűz hozzá. Nemcsak ilyet: A Föld a bűnhődés helye. (30), hanem (36): ördög az anyag, a test, az állati- asság, amelybe besüllyedünk. Pontosabban érvel, amikor Büchner Isten tökéletességének követelményeként a feltétlen, holt nyugalmat jelöli meg. Büchner ezt állítja hamis okoskodással: „Egyáltalában, isten, ha léteznék, nem bírhatna semmiféle olyan tulajdonságokkal, minő lét, élet, mozgás, végtelenség stb.” (37, pirossal aláhúzva). GárGárdonyi sírja az egri várban