A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-04-01 / 4. szám
158 „már 19-20 éves korában olvasta Büchner „Erő és anyag” című művét. Átmenetinek tekinthető atheizmusában Büchner természetfilozófus materializmusának tanulmányozásába merül el...” Gárdonyi valóban olvasta Büchnert. Ludwig Büchner (1824— 1899) német orvos és gondolkodó nem annyira tudományos, mint vulgarizáló műve, az Erő és anyag 1855-ben jelent meg Frankfurtban; a XIX. századi materializmus kézikönyvének tekintik. Számos nyelvre lefordították, 1875-ben magyarul is megjelent. Egy másik ismert írása (előadása) ,,Az istenfogalom és annak mai jelentősége” vezeti be a magyar kiadást. Ennek a magyar kiadásnak egy példányát széljegyzetekkel látta el Gárdonyi. Ez a példány Gárdonyi Sándortól, az író fiától került Simon Sándor karnagyhoz (egy tanító közvetítésével), az egri paptól pedig hozzám. Gárdonyi világszemléletére vetnek fényt a széljegyzetek, amelyekből néhányat idézek most, annak bizonyítására, miként kell értelmeznünk azt a bizonyos „átmeneti ateizmust.” Mindjárt az első, a borítóhoz tartozó belső lapra piros ceruzával ezt írta Gárdonyi: Mink meg nem érthetjük a bogár gondolkodását se, sőt egymás előtt is rébuszok vagyunk. Micsoda őrültség az Istent bírálni, a kit megértenünk legkevésbé lehet. Az író általában piros és kék ceruzával húzta alá Büchner fejtegetéseinek bizonyos kitételeit, aztán fekete ceruzával írta széljegyzeteit, megjegyzéseit, kritikáit. Mindjárt az előszóban kékkel aláhúzva: „az igazság kutatása minden időben terhes és sokféle veszéllyel járó foglalkozás volt.” Széljegyzet nincs, nyilván az író egyetért ezzel a kijelentéssel (IV). Büchner előadásában a görög gondolkodókra hivatkozva azt állítja, hogy „ha a madarak alkotnának képzetet Istenről, úgy az szárnyakkal bírna.” Azóta sokat ismételték Xenophanész (és Anaxago- rasz) gondolatát istenképünk antropomorfizmusát bírálva. Gárdonyi megjegyzi: Természetes: minél műveletlenebb az ember, annál homályosabb az esze. De ez nem Isten tökéletlensége, hanem az emberé. (3) Később is (5) hasonló ellenvetésekhez hozzáfűzi: Emberi tökéletlenség, nem isteni tökéletlenség. Büchner, sorra véve az istenhit ellen lázadókat, idéz egy 1500 körüli kijelentést (Ryswik): „Nincs pokol, mint a mieink hiszik, sem pedig az élet után más élet, Krisztus balga, együgyű rajongó vala és az együgyű népnek ámítója.” Gárdonyi két megjegyzése: A pokol nem dogma, és (a Krisztusról szóló gyalázko- dáshoz): Meghalt azért, amit tanított. (8) Ugyanitt e jegyzetben Büchner a keresztény Mária-tiszteletet támadja. Gárdonyi megjegyzése: Akit tisztelünk, tiszteljük az anyját is, apját is! Amikor Büchner az istenfogalom keletkezését magyarázza (11), Gárdonyi megjegyzi: Ott voltál az első keletkezésnél?
