A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-04-01 / 4. szám
157 1982. október 30-án volt oooooooooooooooooooooooooo hatvan éve annak, hogy Gárdonyi Géza író meghalt. Petró József MÚLT ÉS JELEN egri teológiai tanár, a későbbi Pétery váci püspök — Simon Sándor oooooooooooooooooooooooooo egri lelkész és főszékesegyházi karnagy tanúsága szerint — így beszélte el az író halálát. Petró József 1922. október 30-án délután Tordai Ányos ciszterci tanárral együtt ment fel a beteg Gárdonyit meglátogatni. A hozzátartozók mondták, hogy tüdőgyulladásban fekszik, az orvos eltiltotta a látogatókat. Gárdonyi meghallotta a beszélgetést, és kérdezte, kik vannak ott. Mikor mondták a nevüket, kérte, hogy engedjék be őket, mert ezek nagyon finom jó emberek. A Mester betegágyán fekve pipázott. Mondta a körülállóknak, hogy gyújtsanak villanyt a vendégek tiszteletére. Azt válaszolták, hogy már ég, nem látja? Úgy látszik, látása már meggyengült. Megjegyezte: „gondolhattam volna, hogy az egri villany nem olyan fényes, mint a párizsi.” Gárdonyi elmondta, hogy az étvágya is jó, éppen sült kacsát kívánt az imént. Szabó Ferenc (Vatikáni Rádió) SZÉLJEGYZETEK GÁRDONYI SZÉLJEGYZETEIHEZ Petró mondta neki: „Mester, jó volna meggyónni!” Gárdonyi csodálkozva vette ki a pipát a szájából, mondván: „már annyira volnék? Nem vagyok én olyan beteg. Ki akarok én békülni az egyházzal, kedves.” Erre nem erőltette Petró, hanem gyógyulást kívánva Tordaival hazamentek. Éjféltájban ment át Tordai Petróhoz azzal, hogy neki rossz érzései vannak, menjenek fel újból. Fel is mentek Gárdonyihoz, de már csak letakart holttestét találták. Az író temetését 1922. november 1-én Szmrecsányi Lajos érsek végezte a Lyceum előcsarnokában. Eddig Pétery-Petró József elbeszélése. Ezek a közlemények megcáfolják azt az állítást, hogy Gárdonyi halálos ágyán visszautasította a gyónást. Egyszerűen nem gondolta, hogy olyan közel a vég. Gárdonyi vallásosságáról, világnézetéről is nemegyszer alaptalan állításokat olvashatunk. Az 1963-ban, az író születése 100. évfordulóján kiadott Gárdonyi-emlékkönyvben pl. Abrakovics Endre „A lázadó Gárdonyi” c. tanulmányában többek között ezeket írta:
