A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-04-01 / 4. szám
Babos István 151 VASARMAPI <SOWDOL ÁTOK Április 3 - HÚSVÉTVASÁRNAP FELTÁMADÁS: AZ ÉLET BETELJESEDÉSE Evangéliumon 20,1-9 A híres angol író, Malcolm Muggeridge beszéli el a következő történetet Teréz anyáról: Calcutta utcáin Teréz anya észrevett egy elhagyott csecsemőt, kiemelte a szemétből, és ráncos arca sugárzó lett, amint odaszólt az írónak: „Még van benne élet!” Ettől kezdve azon volt, hogy ezt a parányi életet megmentse. Még van benne élet — kiszállt belőle a lélek. Micsoda áthidalhatatlan ellentét van a két állítás között! Elszorul a szívünk, amikor arra gondolunk, hogy a fiatal, lendületes és dús élet az öregség, fáradtság és a megsemmisülés felé halad. Még jobban felháborodunk, amikor a természetet szemléljük. Tavasszal a mag csírázni, a fa rügyezni kezd, a kiscsibe kivájja a tojást, a lepke kibújik a bábból, a boci és a baba elhagyja a méhet, hogy szabadabb, nagyobb lélegzetű, teljesebb élete legyen. Főleg tavasszal, amikor a feltámadást ünnepeljük, minden úgy nekilendül, mintha sohasem akarna megállni. Mi azonban tudjuk, hogy jön majd az ősz meg a tél,amely szürkévé és élettelenné teszi a természetet, s emberre és állatra ránehezedik az öregség és az elmúlás. Miért lendül neki, majdsatnyul el az élet a magban, virágban, állatban és emberben? És ha valóban minden semmivé lesz, érdemes-e a rövid idő alatt, amíg erőteljesebbek vagyunk, örvendezni? Erre a kínzó kérdésre ad választ Krisztus feltámadása, amely mint egy kicsi, de a nagy sötétségben annál erősebben világító mécses, fölcsillant húsvét reggelén. Amikor az üres sírt és a testét takaró vásznat megtalálták a tanítványok, akkor értették meg, hogy az Atya ígé-
