A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-03-01 / 3. szám

136 V. IGYUNK, MÍG EL NEM ÁZUNK...? Elriasztó a nagy alkoholfogyasztás ténye világszerte. Nem mu­lasztják el munka előtt, munka közben, munka után. Humorosan hangzik, de igaz, hogy a magyar ember mindig talál ürügyet az ivásra. Örömét alkohollal fokozza, bánatát is bele fullasztja. Koccintunk a keresztelőn, csilingelnek a kristály­kupák az esküvőn, pohárcsörgés kíséri a temetést. Iszogatnak a férfiak, de ebben a nők és a gyermekek is kivív­ták az egyenjogúságot. Sok házasság­nak megásták már így a sírját, de na­gyon sok elvált személy is alkoholba temetkezik. 1. Megdöbbentő párhuzam Rácsodálkozunk arra, hogy min­den józansági propaganda és szigorú forgalmi rendelkezés ellenére az elmúlt húsz év alatt megkétszereződött az al­koholfogyasztás. Csak a meglepetés igazolására közlöm, hogy pl. Magyar- országon 1960-tól 1980-ig a borból 155%-kal, sörből 252%-kal, brandyből 586%-kal és likőrből 241%-kai fogyasz­tottak többet. Megdöbbentő tény, hogy ugyan­ezen időszak alatt a válások száma is megduplázódott. Míg pl. 1960-ban

Next

/
Thumbnails
Contents