A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-03-01 / 3. szám
137 150000 elvált családi állapotú élt Magyarországon, 1980-ban már 400000, azaz az elváltak száma 270%-kal növekedett. A kötelékbontó bíróság rámutat arra, hogy sok család élete alkoholba fulladt. A szociológusok figyelmeztetnek, hogy nagyon sok , józan" ember a válás után gabajodik bele az alkoholfogyasztásba. Az öngyilkosság mételye is terjed világszerte. Ezen a téren népünk elérte az első helyezést. Nemzetünk egyik vészes betegsége; 1960-ban 2527 áldozatot, 1980-ban már 4803 emberéletet követelt. Ne is szóljunk a kísérletezőkről. A szakemberek intenek, hogy sok egyént a rendezetlen családi élet vagy éppen a válás sodort az öngyilkosság halálos szakadékába. A negyedik elgondolkodtató tény: az ideg- és elmebetegségek száma is több mint megduplázódott az adott húsz eszetndőben. 1965-ben 46574 ember, 1980-ban pedig már 107698 fő állt be ebbe a gyászos seregbe. A szociológusok szerint aránytalanul sok elvált ember menekül az idegbajba. A legszomorúbb az, hogy ezek az arányok (kis változással) érvényesek az egész fejlett technikájú világra. 2. Miért van ez így? Tudvalévő, hogy a harmonikus családi élet és a jó hitvesi közösség az ember lelki egyensúlyának, pszichikai egészségének talaja. Az idegbaj, öngyilkosság, alkoholizmus viszont az illető személy stabilitásának a hiányát mutatja. A családi közösség széthullása, a válás is nagyon sok embert bizonytalanná, gyökértelenné, talaj nélkülivétesz. Ilyen lelkiállapotban azután elburjánzik a gaz: alkoholizmus, öngyilkosság, idegbetegség. Az elvált ember először ártatlan gyermekei lába alól húzza ki a talajt. Megfosztja őket a családi védettségtől és biztonságtól. Kiszolgáltatja őket az alkoholizmus, öngyilkosság vagy idegbetegség veszélyének. Ugyanakkor kinyitja saját lelkivilágának ajtaját, hogy halálos öleléssel behatolhasson az idegbaj, öngyilkosságra vezető lehan- goltság vagy a kábító alkoholizmus.
