A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-03-01 / 3. szám

134 ő érdeme, hogy az Akadémia ma tevékenyebben működik, mint va­laha. Természetesen senki sincs kötelezve arra, hogy elfogadja az Aka­démia határozatait vagy véleményét. Mi az oka annak, hogy újból és újból, sokszor még hitetlen ter­mészettudósok is támadják Darwin elméletét? Darwin nemcsak felállította a fejlődéselméletet, vagyis azt az gondolást, amely szerint minden élőlény egy vagy nagyon kevés élő­lényből, ezek pedig vég­ső soron az élettelen anyagból alakultak ki, hanem arra is válaszolni akart, hogy miért és ho­gyan megy végbe a fej­lődés. A fejlődés fő okának az ún. „termé­szetes kiválasztódást” (natural selection) je­lölte meg. Ahogy ezt maga kifejti a Fajok eredete c. munkájának előszavában: „Mivel minden egyes fajnak több egyede születik, mint amennyi életben marad, és ennek kö­vetkeztében állandóan visszatérő küzdelem fo­lyik a létért (struggle for existence), s ezért akármelyik lénynek 1 anos Pal papa az Akad®mia elnökével, Chagas professzorral mely bármilyen kis mértékben úgy változik, hogy előnye van a másik­kal szemben a sokszor bonyolult és változó életkörülmények között, nagyobb esélye van, hogy fennmaradjon, azaz természetes módon ki­választódjon.” Eszerint a fejlődés egyik fajból a másikba sokezer éves fejlődés eredménye. Jelenleg több természettudós nem fogadja el az előbb említett természetes kiválasztódást a fejlődés fő okának, hanem inkább genetikus változásokban keresi a fejlődés magyarázatát. Ezek a genetikus változások hosszú, viszonylagos egyensúlyi időtartam után hirtelen jönnek létre. Ezért ellentétben állnak a darwini fejlődés képével. Egyszóval, sok természettudós, mikor Darwin elméletét tá­madja, elfogadja a fejlődéselmélet lényegét, csak annak darwini ma­gyarázatát támadja.

Next

/
Thumbnails
Contents