A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-03-01 / 3. szám
127 ANTI KARÁCSONYAI 7 Mintegy tizenöten voltunk. Tizenöt férfi a legkülönbözőbb összetételben. Volt zsidó, református és katolikus, alig 18 éves fiú és hetven felé járó, megtört öregember. Volt nőtlen, és volt öt gyermek apja, és tizenegynek nagyapja. Volt köztünk nagy műveltségű, világot járt, több nyelvet beszélő valaki, és volt olyan is, aki a nevét sem tudta leírni. Volt, aki hitte Istent, tisztelte és tudatosan szolgálta, és volt, aki fölényes magabiztossággal mesének mondotta a kinyilatkoztatást. Volt, akit félreértés, rosszindulat, jellembeli gyengeség juttatott ide, volt, akit meggondolatlan ostobaság. Volt nyugodt idegzetű, fegyelmezett, és volt, aki idegességében reggeltől estig mérte lépéseivel a szoba hosszát. Mindegy. Karácsony közeledik... Karácsony, milyen különös és különböző gondolatsort indít meg ez a szó az emberek lelkében ilyen körülmények között is, vagy helyesebben ilyen körülmények között még inkább. Hiszen itt mindegyiknek sebzett a lelke. A fiatalabbak bizonyos hetykeséggel leplezik, a műveltebbek magukra vett fegyelmezettséggel. De álmaik, önfeledt megjegyzéseik, tekintetük elárulja, hogy egyben mindenesetre egyek: szeretetre vágynak. Lehetetlen, hogy valahogy ki ne ragadjuk őket a jelenből, és vissza ne vetítsük lelkűket az elveszített múltba, abba a múltba, mely szép, nem kikezdett, meg nem perzselődött. Legalább ennek az estének néhány rövid percnyi idejére. Senki sem tiltakozott, senkinek sem volt ellenvetése, amikor előhozakodtam a tervvel, hogy meg kéne ünnepelni a karácsonyt. Még a kis hetykék szemét is bizony elöntötte a könny, amikor a Mennyből az angyal... eldúdolása után a szavak színeinek és fényének a segítségével eléjük vetítettem azt az asszonyt, aki szülte, nevelte őket, aki most is bízik bennük, és az egész világ ellen védelmezi becsületüket, akinek ez az este különlegesen keserű még akkor is, ha megvan a meleg otthon, jó vacsora, meghitt családi kör. Ö egy pillanatra sem tud megfeledkezni arról, aki távol van, aki szerencsétlen, aki nélkülözni kénytelen... És ez a türelmes, mindent eltakarni akaró és semmiféle áldozattól vissza nem riadó szeretet egyenesen utal arra a Szeretetre, aki létrehozza, formálja, vigyázza mindent fölülmúló kifogyhatatlansággal és végtelenül sokszerű árnyékolással ezeket az anyai szíveket. Igen, az Egyetlen, foghatatlan és mégis erős Szeretet ünnepléséről sem feledkezhetünk meg, mert csak az tud időt és változékonyságot megbíró,
