A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
76 Orbán Miklós VETTEM EGY TRAGACSOT! Az oknyomozó történetírás messzi jövőben élő kutatói majd felelősségemre hivatkoznak, de avval is számolok, hogy a mélylélektan felelősei viszont ragyogó példaként fognak emlegetni minden korok minden tizenévese számára. Hadd sorakoztassam fel először a környezettanulmányba is beleülő távoli indítóokokat. Mert ki jár ma gyalog? Aki nem akarja megmarkolni a munka boldogabbik végét — felelte kérdésemre Kucsera tanár úr, ,J\z ember tragédiája" című klasszikus dráma akadémiai szinten előadó kandidátusa. Ugyanerre a kérdésre Zsófi tanti ezt felelte: — Akinek szüksége van legalább arra a kis sétára, hogy elmenjen a sarki fűszereshez meg vissza. — A stílbútorok meghitt faragásai között élő tisztes polgári rend inkább a járdát szereti, mert azon kocoghat, csoszoghat, bandukolhat, andaloghat, és — ez a legnyomósabb érv — a járdán csak tégla eshet az ember fejére: vagy helyben kampec, vagy tovább kocog, csoszog, bandukol, and a log egy púppal a parókája alatt. Ki jár ma gyalog? Aki attól is frászt kap, ha egy srác a gördeszkán mellette elsuhan, sőt a cikkázó fecskében is halálveszélyt érez. Más viszont azért baktat az apostolok lován, mert ka- locsnijában nyugodtan ráléphet akár a koporsószögre is, és ha télen árokba csúszik, nem kell erőgép után telefonálnia. Aztán vannak, akik rémmeséket hallottak ködről, ólmosesőről, jeges aszfaltról, közúti hiénákról, szadista rendőrökről, elkobzott jogosítványokról, sőt altatót permetező rosszlelkekről. Na már most, könnyű a válasz az ellenkező kérdésre, ti. hogy ki nem jár ma gyalog. Minek részletezzem, hiszen valamire való szülészeten rövidesen már az első nyikkanásból tudni fogják az orvosok, hogy ilyen vagy olyan márkájú kocsiban fogja leélni boldog életét az újonnan érkezett, aki létének harmadik hónapjában már együtt dúdolt anyja szíve alatt a nyolchengeres Mercedes zümmögő muzsikájával. A mélylélektan is jusson most szóhoz. Laguba Jóska három hete kihívott az iskola parkolójára. Jelentőséggel teljesen csucsorította a száját, hogy majd meglátom. A parkoló első sorában tanári kocsik szolid környezetében ott állt a nagy szám, aminek láttára pofára kellett volna esnem. — Na, mit szólsz hozzá? — kacsintott Laguba Jóska, mint aki sejti, hogy mélyhűtésbe csusszant agyam képtelen felfogni, hol van a pláne. Farmernadrághoz való, igazi „csöves" kocsi volt. Ügy terpeszkedett, mint a gutaütésében felsóhajtó cégvezető, aki már tudja, hogy vállalatigazgató nem lesz belőle. Négy kereke gazdag múltról tanúskodott, sárhányói azt sejtették, hogy előző tulajdonosa Spanyolországot is megjárta, talán éppen a barcelonai arénában került közelharcba a soron lévő bikával. Laguba Jóska új
