A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-02-01 / 2. szám

60 írtam meg (három van hátra), amelyek közül néhány 2—5 oldalas, a legtöbb 10—20 oldalas, és a fő dolgozatom, a diplomadolgozat 57 ol­dalas. Ez utóbbinak témáját úgy választottam meg, hogy otthon már közvetlen hasznát tudjam venni a lelkigyakorlatos házban, és a világi apostol képzésben vezérfonalul használhassam. Címe: „A világi apos- tolság és annak lehetőségei Magyarországon''.OIaszul írtam ezt a dol­gozatot, mint a többit is. A vizsgák nyelve ugyanis az öt világnyelv, az olaszt is beleszámítva: olasz, német, angol, francia, spanyol. Meg kell jegyeznem, hogy a Diploma Spiritualitatisa legalsó fo­kozat. Lehet licenciátust, doktorátust is szerezni a fakultáson. Mivel én a budapesti Akadémián már megszereztem a doktorátust, azért megelégedtem a Diploma Spiritualitatis-szal, de mondhatom, így is „lóg a nyelvem" már a végső hajrában, és ha többre vállalkoztam vol­na, nem jutott volna idő sok egyéb hasznos foglalkozásra. Mi volt a közös jellemzőjük a Lelkiségi Intézet kurzusainak?! A biblikus lelkiség és a zsinati lelkiség. Bibliai és zsinati dokumentu­mok: ezt a kettőt forgatták, idézték, elemezték folyton a tanárok. Őszintén meg kell mondanom, hogy bár otthon kétszer is áttanulmá­nyoztam a zsinati dokumentumokat, de csak itt Rómában mélyed- tem el bennük igazában, és itt éreztem meg, hogy ezekben az írások­ban mennyire benne lüktet a kétezer éves Egyház egész lelkisége, az ősegyháztól kezdve az ókori egyházatyákon, középkoron és újkoron át napjainkig. W. Kasper tübingiai professzor vendégelőadóként kur­zust tartott az Egyetemen. Egyik előadásában nagyon jól rámutatott ezeknek az okiratoknak két alapvonására: állandó a kapcsolatuk a hit és a lelkiség forrásaival és a jelenkorral. Én azt hiszem, hogy nem volt még zsinat, amelyen a múlt és jelen, az ortodoxia és a nyitottság, el­mélet és gyakorlat olyan nagyszerű szintézisbe olvadt volna össze, mint a II. Vatikáni Zsinaton. Azért én csak őszintén sajnálni tudom azokat, akik ezt a zsinatot „rablózsinatként" akarják elkönyvelni, és az Egyházban a zsinat után kirobbant válságot mind a zsinat nyaká­ba akarják varrni. Ezek a bajok már évtizedek óta ott lappangtak az Egyház testében, és a zsinati korszak csak felszínre hozta azokat. De ha fölszínre hozta, meg is fogja oldani. Ha hiszünk abban, hogy a Szentlélek kormányozza az Egyházat, ebben egy pillanatig sem kétel­kedhetünk. Viszont azokat is sajnálom, akik a zsinati szellemre, XXIII. Jánosra hivatkozva szakítani akarnak mindennel, ami múlt, ami régi, és a XXIII. János által „kinyitott ablakon" át ki akarnak dobni mindent: dogmát, fegyelmet, Mária-tiszteletet, pápaságot, min­dent, ami az Egyháznak kétezer éven át tartást, erőt, szilárdságot adott...

Next

/
Thumbnails
Contents