A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-12-01 / 12. szám

572

lik is ennek keretét, de az élettárs mellett ún. „barátot”, illetve „barátnőt” is tartanak, esetleg nem is egyet.

Kihez hűtlenek ezek a felnőttek? Az Isten emberrel való tervéhez? Az egyházhoz és a társadalomhoz? Nemzetükhöz és az egész emberi nemhez? Hűtlenek saját emberi természetükhöz és az egészséges emberi pszichéhez? Hűtlenek hitvesükhöz, de ugyanúgy „barátjukhoz”, illetve „barátnőjükhöz”? Ne soroljuk tovább az eshetőségeket! Egy bizonyos és könnyen leszögezhető: Ezek a felnőttek hűségesek az ifjúkorukban szerzett felelőtlenségükhöz, az emberi személy begyakorolt leértékeléséhez; hűségesek a gyerekesen értelmezett szabadszerelemhez.

1. A feje tetejére állított nemiség

A szociológusok rámutatnak arra a tényre, hogy csökken a házasodási kedv az egész világon. Mindig többen és többen vélekednek így: Minek házasodjam, amikor élvezhetem a házasság örömeinek egy részét úgy is, hogy azzal semmi felelősség, semmi kötelezettség, semmi teher nem jár! Ezért pl. Svédországban és Oroszországban a 20—40-éves férfiak és nők egyharmada nem házasságban él. A mi magyar népünknél is a házasságkedv fogyására figyelmeztet az a tény, hogy a házasságkötések száma évről évre csökken, ugyanakkor a válásmutatók állandóan emelkednek.

Mi lesz ennek a következménye? — Ki ennek a megmondhatója?! — Egy bizonyos: a mai ember megborzad, ha az úttesten csavargó kutyát elüti az autó, de szemrebbenés nélkül veti a szemétre saját magzatát. Csak Magyarországon pl. évente 80000 gyermek esik az abortusz áldozatául. Nyolcvanezer magyar asz- szony a szennycsatornába dobja