A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
567 , Magány és elhagyatottság érzését sugallja az alig mozduló zenekar, hogy annál hatalmasabb legyen a bibliai átok, a mindent elsöprő elementáris indulat kitörése. ” 11) Keserű halál szálljon fejére, Ellenségemnek ítéletére, Álnokságánek büntetésére, Hitetlenségnek kijelentésére. „Elfogy itt már a szó is, a vulkánikus kirobbanásra válasznak gyenge. A refrén ezúttal nem a Mikoron Dávid; a kórus a zenekari ritornell törzshangjait in- tonálja. Itt kúszik az énekkar a legmagasabbra: a szoprán hosszan kitartott háromvonalas h-ja csúcspont.” A bibliai átok az ószövetségi lelkiség megnyilvánulása. Elemi indulatként örök emberi dolog; de a keresztény ember arra törekszik, hogy a mindennél fontosabb szeretetet el ne fojtsa, hogy az igazságtalanságok és kínok hatására feltörő indulat Isten felé vivő és energikus cselekvésre indító erő legyen. Kodály Zoltán kevés szavú, de szókimondó ember volt. Nyíltan és keményen megmondta a véleményét mindenkinek: kartársnak, barátnak, püspöknek, politikusnak. Mivel sokféle jó ügynek — művészetnek és szociális kérdésnek, magyarságnak és kereszténységnek - volt a szószólója, bizonyára sokszor kellett szembenéznie azzal a kérdéssel, hogy a kemény igazság kimondására milyen szavakat és milyen keretet találjon. A bibliai átkot — azonkívül, hogy kifejezési forma gyanánt szolgált művészetének — bizonyára nem használta. Az ötvenes évek vége felé a nyugati magyar sajtóban olvashattuk. Kodály Zoltánt meghívták egy nagy munkásgyűlésre — talán éppen Csepelre —, hogy beszéljen az osztályharcról. Mindenki feszült érdeklődéssel várta, mit fog mondani. Kodály fellépett az emelvényre, zsebéből kis fekete könyvet húzott elő, és minden bevezetés nélkül olvasni kezdett: „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint az ércgong vagy a réztányér. (...) És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos. (..„) Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem háborodik fel, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. (...)” Szent Pálnak ezekhez a szavaihoz Kodály semmi megjegyzést nem fűzött. A felolvasás végén egyszerűen lelépett az előadói emelvényről. i