A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
566 Népzene Tárát) létrehozó és kiépítő munkája — és egész magyarsága és keresztény tanúságtétele. Az is, amit élete utolsó évtizedeiben a világon szétszórt magyarságjavára tett. Attól fogva, hogy felfedezte a magyar népdalt, Kodály Zoltán zeneműveivel számtalan ízben és sokféle hangolásban tett hitet népe mellett. Csupán néhány címmel idézzük fel tanúságtételének sokféleségét: Budavári Te Deum, Háry János, Ének Szent István királyhoz, Székelyfonó, biciniumok, Felszállott a páva, Zrínyi szózata, Magyar mise ... „Az igazság állította az elnyomottak oldalára. Lett légyen az a családjában, baráti körében, munkatársai között, a magyarság soraiban vagy a Föld bármely pontján.” (Nádasi Alfonz.) „A könyörgés, a sirás, a menekülés motívuma után ismét a kórus rondó- dallama hangzik; egyszólamú, akárcsak első elhangzásakor, de most egy kvinttel magasabb a fekvése, csupán a magas kórusszólamok intonálják a zenekari sírómotívum vibráló foglalatában. ” „Ezt a ,megemelt’ érzelmi régiót szövi tovább a második tenorszólós epizód. 6) Éjjel és nappal azon forgódnak, Engem mi módon megfoghassanak, Beszédem miatt vádolhassanak, Hogy fogságomon ők vigadhassanak. „ Vádlóvá keményedik a zsoltáros panasza.” 7) Ez egész város rakva haraggal. Egymásra való nagy bosszúsággal, Elhíresedett az gazdagsággal, Hozzá fogható nincsen álnoksággal. Bárdos Lajos felismerése szerint a zene egy pillanatra felidézi egy másik elbukott forradalmunkat: a Rákóczi-forradalmat; a „Hozzá fogható nincsen álnoksággal” verssor a „Te vagy a legény, Tyukodi pajtás” hangjaival forr egybe. Történelmünk drámai nagy pillanatait Kodály Zoltán egyéb műveiben is szintézisbe hozta. Nagyszabású kórusművében, melynek címe Zrínyi szózata, nemcsak a végvárak korának, hanem a jelennek a lüktetése is érződik. ,yl szövegtelen sirató női kórus - Kodály szavával: halálkar - érzelmi mélypontja az alkotásnak. A reménytelenségben a közösség a vigasz forrása. Fisz- mollig emelkedve, harmóniák foglalatában, hangzik fel, a műben harmadszor, a Mikoron Dávid éneke. A szoprán a síró melódiát szövi bele az első verssorba, jelezve mintegy, hogy a felemelkedés még távol. A partitúra e helyütt a történelem egy újabb rétegére utal: Bach passióinak szenvedő világára. A ,/anaszolkodván nagy haragjában’ sorhoz a Máté-passió nyitókórusának felemelkedő basszus-ellen- szólama csatlakozik.” „Szertefoszlik lassan a kórus lobogó szenvedélye, kürt, klarinét tovább szövi még, s vezet a magányt, rezignációt kifejező harmadik szólóepizódhoz. A barát árulása a legfájóbb, legtragikusabb emlék.” 10) De barátomnak az kit vélek volt, Nagy nyájasságom kivel együtt volt, Jó hírem nevem tisztességem volt, Fő ellenségem most látom hogy az volt.
