A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-12-01 / 12. szám

559

öleli körül a mi Urunk örök fiatalságát jelképező fenyőfát. Aztán beszélek nekik Arról, akitől mindent kaptak: édesanyjuk csókját, apjuk vigyázását, őseik hitét, testük egészségét, szellemük szépségét. . . Arról szólok, Aki akarja őket mindig gyermeknek, vagyis egyenesnek, őszintének, igaznak és becsületesnek. Elhagy benneteket az iskola, nem vigyáz rátok nevelőitek szíve, nem virraszt majd felettetek szüléitek őrző szeme sem. Csak Ö, ez a karácsonyi Gyermek lesz igazi barátotok, példátok, atyátok, vezéretek és erőtök ... Csak ti ne hagyjátok el Öt soha . .. Nyolcvan szem néz rám. Érzem, hogy értik, amit mondok. Hisznek nekem. Istenem, miért is kell nekik is megnőni, elfásulni, elhidegülni Tőled? . . .

Aztán még néhány karácsonyi ének. Ajándékosztás . . . Majd megyünk lefeküdni. A hálóban szokatlanul csendesek, elgondol- kozóak. Laci nem fekszik le, ott áll az ágya mellett, vár. Minden bizonnyal mondani akar valamit. „Feküdj le, gyerek, te is!” „Valamit mondani szeretnék. Magister, kérem, ne küldjön engem haza, én itt szeretném tölteni a karácsonyt, meg az egész szünidőt. . Aztán a kápolnába mentem, és megköszöntem ezt a szép karácsonyt.

4

Dühöng a bűn a maga féktelenségében. A gondosan és annyi fáradsággal felépített kényelem odavan. A nagy emberközpontiságnak tehát ez lett a vége. Mindennap várhatjuk a halált, mindenki fél mindenkitől. Most nincs gyermekkacaj, csak ágyúdörgés, nincs vendégeskedés, csak rettegés, nincs bé- kességes fenyőillat, csak por, füst és piszok és minden lélekben rémület.

Három rettegő léleknek akarok karácsonyi örömet vinni.

Karácsony egy hajó lakásban (USA)