A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
556 szerelem-házasság nem lehet önzés kettesben. A családi körön túl meg kell nyflniok minden ember felé. „Segíts, Szerelem!... mert te vagy a Jóság magva és átoma, szent Szerelem, ki a testi Szépség fáklyáját tartod a lélek elé és úgy vezeted a lelki nagy Szeretet felé! (Babits Mihály, A Jóság dala, 5) Orbán Miklós MELYIKET VÁLASSZUK? Egyedül vagy? Remek. Itt is csendes minden. Az öcskösök egészen kikészültek a téli tábor örömeitől. Az öregeim pedig attól, hogy az a rozzant iskolabusz át tud-e vergődni a hóviharon. Épkézláb hazaértek. Zsike átment a város túlsó felére a szokásos pizsamapartira, és most bizonyára boldogan vihorászik a többi lánnyal. A mit hétvégi sítúránk remekül sikerűit. A nagyhurkot jártuk végig, tudod, azt a 10 kilométerest. Erdő és erdő, olyan igazi behavazott fenyőkből, hogy csak romantikus filmeken iát ilyet az ember. Száz meg száz dolgot tudnék neked most elmesélni, de ezt a ritka alkalmat, hogy te is meg én is egyedül vagyunk, inkább arra használom fel, hogy elmondjam, miről beszélgettünk a második estén. A menedékházban sikerült különszobát kapnunk, így magunkban voltunk. Hatan olyanok, akik három éve a nyári táborban segédtisztekké léptünk elé. Azt hiszem, mind ismered: Kócos Kati, Nyel- ves Zsuzsi, Pipere Piri, Nyifi Nyafi, Jég Abigél és jómagam, akinek a beceneve a törzsnél Szaltó Gabi, nyilván, mert irigyelték a tornaversenyen nyert két serlegemet. Amikor elvackoltunk, ki-ki a maga ágyán, a zsákjában, Zsuzsi feldobta a tantuszt, hogy utoljára vagyunk így együtt valamennyien, mert az élet rövidesen szétszór bennünket, beszéljünk hát valami nagyon fontos és nagyon okos dologról. Önmagával rendkívül előzékenyen az emeletes ágyak közé ültette a nagyon fontos és nagyon okos témát. A téma lesütött szemmel, szemérmes egyszerűséggel várta, hogy mi lesz a sorsa. Kati mindjárt meg is nyikkant: — Ugyan mit akarsz? Manapság a családi otthon tulajdonképpen bankhivatal. „Én ennyit keresek, neked ennyi a fizetésed, a
