A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
557 törlesztésre ennyi megy, a gyerekekre ennyi", és így tovább. A legszínvonalasabb kultúrtevékenységként a tőzsdejelentést olvassák. Még a tacskó gyereknek is bankbetéte van. A szomszédban a kis Jóska már három éve hordja ki reggelente az újságot. A bátyja minden szombaton és vasárnap a közeli talponállóban mosogat. Mindkettő kuporgat, és az iskolai menzán is lókolbászt enne, ha volna. Te hatalmas ég, milyen rozoga bárka áll a garázsukban! Kati csak mondta a magáét, összehordott hetet-havat a spórolások spórolásáról, és hogy minél nagyobb a bankbetét, annál kisebb a családi boldogság. így mondta: a családi boldogság. Végkövetkeztetésének kissé limonádé íze volt. De — Isten bocsássa meg nekem — már én is számítgatni kezdtem, hogy mennyi lesz a kezdő fizetésed, mennyit viszek majd én haza, hogyan tör tesztjük majd a bútort. Hallod, mit mondok? Vagy elaludtál? Na jól van, jól van! Nem kell mindjárt morognod! Csak szabad gondolnom arra, hogy bútor is lesz a lakásunkban! Mit akarsz? Egy év, és saját otthonunk lesz. Nekünk kettőnknek. Szinte látom, hogy szokásod szerint, amikor a bútorról beszélek, elhúzod a szád. Azt is értem, hogy az egyik „kiállítási pavilon" börtönéből nem akarsz egy másikba költözni. Hallottam tőled eleget, hogy torkig vagy a szőnyegekkel, függönyökkel, térítőkké/, vázákkal, festményekkel, mert — amint mindig e rázós témánál megjegyzed — mind csak utánzat, és mindre vigyázni kell, és évről évre a drágát még drágábbra kell cserélni, mert mit mondanak a barátok, szomszédok, vendégek, a családi pereputty. Ne sóhajts akkorát a kagylóba. Megértelek, de neked is meg kell értened engem. Azt akarom, hogy fészkünk kedves legyen, hívogató, meleg. Akármennyire is limonádéként hangzik: kedves, hívogató, meleg otthont akarok teremteni magunknak. De nem a nagyáruházak stílusában. Csak bízd rám. Nem lesz a lakásunk kiállítási pavilon, garantálom. Arról azonban nem mondok le, hogy annak, aki először jön majd hozzánk, kerekre nyíljon a szeme. Figyelsz rám? Vagy elaludtál? Szóval jóval éjfél utánig beszélgettünk arról, hogy milyen is sok esetben a mai család otthona. Piri is a szomszédékat emlegette, mert még nem is olyan régen sülve-főve együtt voltak a szomszédék Hugijával. Piri, hogy a másik család légkörének telítettségét megmutassa, egyszerre pattogni kezdett: — Hol voltál, mit csináltál, meddig voltál, kivel voltál, kivel jöttél haza, kik járnak még oda, ki nézett rád, és kire néztél vissza? T
