A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
549 lem, gyakran imádkoztam a Szűzanyához, hogy mutassa meg nekem, mi fog történni. Egy napon, amikor a templomban buzgón imádkoztam, a Szűzanya megjelent nekem. Két korona volt a kezében. Egyik fehér volt, a másik piros. Szeretettel rám nézett, és megkérdezte, melyik koronát akarom a kettő közül. A fehér azt jelentette, hogy tiszta maradok, a piros pedig a vértanúság koronája volt. Én azt mondtam neki, hogy mindkettőt szeretném. A Szűzanya nagyon kedvesen rám mosolygott, és eltűnt’. Gyermekének gyökeres megváltozása meggyőzte az anyát szavainak igazságáról. Attól a naptól kezdve gyakran odament anyjához, és ragyogó arccal beszélt neki jövendő vértanúságáról mint legkedvesebb életcéljáról. „Én pedig felkészültem rá - mondja az anya akárcsak Mária, Simeon jövendölése után.” Rajmond senki másnak nem említette ezt a látomást, amelyben valamikor hetedik és tizedik éve között részesült. Anyja is csak fiának vértanúsága után hozta nyilvánosságra. A ferences rendben A szülők mind Ferencet, mind Rajmondot szerették volna kitaníttatni, azonban kifogyott a pénzük. Azért Rajmondnak abba kellett hagynia az iskolát. Mikor a helybeli patikus megtudta, hogy mindketten papnak készülnek, vállalkozott rá, hogy tovább tanítsa Rajmondot a latin nyelvre. így egy év múlva utói tudja érni bátyját, s együtt léphetnek be a szemináriumba. 1907 húsvéti időszakában néhány minorita atya tartott népmissziót Pabia- nicében, ahol Kolbéék laktak. Az utolsó beszédben bejelentette, hogy Lwów- ban kollégiumot nyitottak olyan fiatalemberek részére, akik hivatást éreznek a ferences rendbe. Éerenc és Rajmond a beszéd után a sekrestyében mindjárt jelentkeztek a misszionáriusoknál. Az év októberében a két fiú elbúcsúzott édesanyjától. Ferenc tizennégy, Rajmond alig tizenhárom éves volt. Noha anyja nagyon kívánta, hogy gyermekei pappá legyenek, mégis nehezére esett búcsút venni tőlük. Lengyelország abban az időben fel volt osztva P Oroszország, Ausztria és Oroszország között. Pabianice az orosz zónában volt, Lwów pedig az osztrákban. Apjuk elkísérte a gyermekeket, mert titokban kellett átlépniük a határt. Elment velük egészen Krakkóig, s ott a Iwówi vonatra ültetve őket, elbúcsúzott tőlük. A kiskorában ugyancsak pajkos Rajmond már annyira megszelídült, hgy ebben az időben társai csak „Lekvár”-nak nevezték. A kisszemináriumban töltött három évéről nem sokat tudunk, mert a forradalmak és háborúk alatt megsemmisültek az iskola iratai. A gyakorlati tudományokban, s főleg a szá- tanban annyira kivált, hogy társai hozzá fordultak segítségért, ha nem tudtak megoldani valamilyen feladatot. Egy világi tanára meg is jegyezte: „Milyen kár, hogy ily tehetséges fiú papnak megy!” Korát évtizedekkel megelőzve, nagy érdeklődést mutatott az űrhajózás iránt, és szabadidejében terveket készített az erre szolgáló felszereléshez. Amikor elérkezett 1910. szeptember 4-e, a ferences ruha felvételének napja, néhány órával a nagy pillanat előtt súlyos kísértése támadt, hogy ne a
