A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
I t papi, hanem a katonai pályára lépjen. Úgy gondolta, hogy gyakorlati tehetségével mint katona jobban tudja szolgálni a Szüzanyát, az ö „Mamuskáját”, amint gyengéden nevezte, és ott inkább elérheti a neki felajánlott vértanúi koronát, mint a kolostorban. Gondolatait feltárta bátyja előtt, s annyira meggyőzte őt, hogy mindketten a katonai pálya mellett döntöttek. Már be akartak lépni a provinciális ajtaján, hogy tájékoztassák őt elhatározásukról, amikor mindkettőjüket a látogatószobába hívták. Megérkezett édesanyjuk, és kitárt karokkal futott feléjük, ezekkel a szavakkal: „Pomás hírt hozok, fiúk, pompás örömhírt!” Boldogságtól könnyezve újságolta a testvéreknek, hogy öccsük, József is a sze- zetespálya mellett döntött: „Ferences lesz, mint ti!” Apjuk pedig máris belépett a krakkói ferencesekhez, ő, az anya pedig itt Lwówban fog belépni a bencés apácákhoz, de később, amikor gyermekei Krakkóba mennek, ő is át fog menni oda a ferences harmadrendi Felicián nővárekhez. A két testvért villámcsapásként érte a válságos pillanatban ez a váratlan hír, és egyszerre megoldotta minden nehézségüket. Amint elbúcsúztak anyjuktól, mindjárt elmentek a provinciálishoz, s bejelentették neki, hogy mindketten készek a noviciátus megkezdésére. Anyja látogatását Rajmond az isteni Gondviselés és a Szűzanya nagy kegyelmének tartotta, mikor kilenc évvel ezután beszámolt erről a válságáról. A beöltözésnél Rajmond a Maximilián nevet vette fel, az ősegyház egyik vértanújának nevét. De hadvezérek, királyok és császárok is viselték ezt a nevet, s azért mindenképpen megfelelt Rajmond hősi vágyainak. Alig 16 éves volt ekkor. Bátyja a Valérián nevet választotta. Őbenne az első világháború idején ismét fellángolt a vágy a katonai szolgálat után, s elhagyta a szemináriumot. A katonai szolgálatban hűségesen ki is tartott egészen a második világháborúig, amelyben a németek elfogták, és Auschwitzba toloncolták 1943-ban. Ott nyoma veszett. Apja szintén elhagyta a ferences rendet, és az első világháború kitörésekor önként jelentkezett az orosz frontra. Amikor orosz fogságba esett, hazaárulónak tartották, mivel orosz útlevelet találtak nála, amit még az orosz elfoglalás idején állítottak ki számára. Ezért tárgyalás nélkül felakasztottk Olkuszban. Lengyel- ország nemzeti hősei közé számítja, akik az ország felszabadulásáért harcoltak és áldozták életüket. A noviciátusban rövid időre egy szent életű fiatal ferences atya, Katarzyniec Venánc volt Maximilián tanára. Venánc atya fiatal kora ellenére sokat szenvedett betegségektől, mégis a szbálytartás példaképe volt. Komolyan gondolnak az ö boldoggáavatására is. A vele való rövid ismeretség végleg eloszlatta Maximilián habozását, és szivvel-lélekkel átadta magát a szerzetben Isten szolgálatára. Az egyéves noviciátus után Krakkóba küldték bölcseletet tanulni Elöljárói itt is felismerték rendkívüli tehetségét, s a követekező évben már Rómába szánták, hogy a jezsuita Gregorián Egyetemen folytassa tanulmányait. Mikor elöljárói döntését meghallotta, felmerültek agyában a rómaiak romlottságáról hallott történetek, s megijedt, hogy ott nagy veszélynek lesz kitéve tisztasága. Amellett egészségi állapota sem volt jó. Ez utóbbira hivatkozva kérte provinciálisát, hogy hagyja csak őt továbbra is Lengyelországban. Az, nem szívesen 550
