A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-12-01 / 12. szám

545

Hideg istállóba, jászolba fektette.

Oh emberi nemzet, indulj igazságra,

Mert eljött a Krisztus szegény szállásodra,

Tisztísd ki házadat, hívd be őtet oda,

Hogy vigye lelkedet boldog mennyországba!

— 2 — Az előkészület nemcsak a külső rendet és takarítást jelenti. Egyes vidékeken, mint pl. a Palócföldön, az ünnepi előkészülethez tartozik az is, hogy a haragosok kibékülnek, a szegényebb rokonoknak, a család állandó munkásainak ajándékot küldenek. Régebben a gyónás-áldozás sem maradhatott el. Sajátos hagyomány élt még a múlt században is Bajmóc (Bojnice) mezővárosban. Karácsony estéjén a család rangban első férfitagja, legtöbb esetben az apa az asztalfővel szemben leült egy székre, és a család tagjait gyóntatta, azaz mindenkire ráolvasta az egész esztendőben elkövetett hibáit, bűneit. Azt a kolostori gyakorlatot kell felismernünk ebben a családi liturgiában, amely a szerzeteseket a nyilvános korholással segíti az alázatosság gyakorlásában.

— 3— A megújulás vágyának jelképes kifejezése a testi tisztálkodás. A gyerekeket megfürösztik, a felnőttek hajat mosnak. Ez ősi kultikus hagyományhoz tartozik. Karácsonytól a napok már hosszabbodnak, a tavaszi újjászületés felé indul a még mélyen alvó természetben az élet csírája. Temesvári Pelbárt, a magyar későközépkor nagy latin nyelvű írója, akinek irodalmi működése külföldre is eljutott, egyik szentbeszédében így inti egyszerű híveit: „Krisztus testében jött el, tehát az ő testi eljövetelének megfelelően testedet is nagy tisztaságban kell megtartanod és megőrizned. Mint ahogy nem akarsz a holnapi ünnepen fürdetlen testtel részt venni, annál inkább kell bűneid mocskát levenni magadról"

A kuruckorból ránk maradt koledáló versezet tanúsága szerint karácsony előnapján „aranyvizet" vittek a családokhoz a legények, és ennek a szokásnak a lelki megtisztulást sürgető erejét mutatja a következő strófa:

„Miképpen testedet ím a testi vízzel Megmosod, Úristen amaz lelki vízzel