A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
530 ságosan engedékeny társadalmak rendszere, vagy pedig a nyomorban vergődő társadalmak, amelyekben a szabadság gyakorlása alig lehetséges vagy éppenséggel teljesen lehetetlen. A szabadság kérdése nemcsak azokat terheli felelősséggel, akik a hatalmat gyakorolják, akik az élen állnak. Minden ember, sajátos körülményeinek és helyzetének megfelelően, felelős a közjóért. Ennek a közjónak az igazságosságon alapuló béke lényeges eleme. A pápa még arra is figyelmeztet, hogy nekünk, keresztényeknek a szabadság egy másik formája iránt is érzékenynek kell lennünk. Az embert csak Krisztus teheti igazán szabaddá, hiszen csak ő tud bennünket a bűntől megszabadítani. „Megszabadulni az igazságtalanságtól, a félelemtől, az elnyomástól, a szenvedéstől semmire nem volna jó, ha rabszolgák maradnánk szívünk legmélyén: a bűn rabszolgái." Mert a teljes szabadságot csak akkor nyerjük el, ha feltétel nélkül megnyílunk Istenre. Ide nem jutunk el másként, „mint az Isten akarata iránti engedelmességgel és az ő szeretete iránti hűséggel." „Akkor Krisztus tanítványának van ereje ahhoz, hogy küzdjön e világ szabadságáért", Istenbe vetve reményét. MISSZIÓS:... hogy Ázsia egyházai sajátos szemlélődő hagyományaik gazdagságát osszák meg az egyetemes Egyházzal. A mélyebb lelkiség, az imádság és az Istennel való bensőbb egyesülés vágya egyetemes jelenség, különösen a világiak, és a világiak között is főként az ifjúság körében. Az ázsiai egyházak gazdag hagyománykincsét akarja az imádkozó apostolkodás buzgó közreműködésével közkinccsé tenni a Szentatya az egész Egyházban, az egész világban. Ázsia nemcsak a népek bölcsője. Ma is ott él a világ népességének kb. 60%-a. A nagy ázsiai vallások — buddhizmus, hinduizmus, konfucianizmus — kedvező talajra találtak a nagy ázsiai népek életében, hiszen belőlük is sarjadtak, és mélységesen befolyásolták vallásos, lelki fejlődésüket. Újabban azonban ez a vallási és a közéletet is átható hagyomány mind erősebben kapcsolatba került a nyugati civilizációval, és annak csak erre a világra irányuló jellege, az elvilágiasodás (szekularizálódás) érezteti káros hatását a nagy ázsiai vallási hagyományok örökösei, sok ázsiai nép életében is. A nagy angol történész, Toynbee ítélete szerint a Nyugatnak egyetlen szerencsés találkozása volt a Távol-Kelettel: amikor a nagy jezsuita misszionáriusok — Ric-
