A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-12-01 / 12. szám

531

ci, Valignano, de Rhodes — felismerve a nagy keleti civilizációk évezredes kincseit, nem akarták azokat a Nyugat képére és hasonlóságára átalakítani, hanem azt keresték, hogyan lehet azt a keresztény „kovásszal'' gazdagítani és megszentelni, kiegészíteni és még magasabb értékűvé tenni. Korán jöttek, csatát vesztettek, és talán „soha jóvá nem tehető" tévedés történt, amikor az ő alkalmazkodási módszerüket felszámolták.

Egy 1980-as hivatalos statisztika szerint 58 millió fölött volt a katolikusok száma Ázsiában: alig több, mint az összlakosság 2%-a. A papok száma valamivel 26 ezer fölött volt.

Az ázsiai egyházak mind tudatosabban látják, milyen kincs van birtokukban a nép imádságos, elmélkedő, szemlélődő adottságával. 1978-ban az ázsiai püspökkari konferenciák szövetsége Calcutta mellett tartotta II. közgyűlését. Ennek tárgyát így fogalmazták meg: „Az imádság, Ázsia egyházának életeleme." A zárónyilatkozat részletesen, világosan megérteti velünk, miért is imádkozunk a decemberi havi szándékban. „Ázsiának nagyon meg kell becsülnie a hiteles keresztény lelkiséget: olyan imádságot jelent ez, amely átfogja az emberi személy egészét, a test—lélek—szellem egységében; mély bensőséges- ség és telítettség jellemzi ezt az imát; hagyománya van az önmegtartóztatásnak és a lemondásnak; az ősi keleti vallások szemlélődő módszereivel rokonságban áll." A püspökkarok közös nyilatkozata azt is kiemeli mint a keresztény ima jellemzőjét, hogy megteremti azt a szabadságot, amely arra késztet, hogy szeretetből önmagunkat adjuk mások javára. Istent az embertestvérekben találjuk meg, hogy a világot átalakítsuk az Atya szándékai szerint.

Mons. Loudusamy, a római missziós kongregáció titkára, úgy jellemezte az említett közgyűlést, mint „Ázsia helyi egyházainak jelentős tanúságtételét az egész Egyház számára".

1979 decemberében a manilai nemzetközi missziós kongresszuson az egyik munkacsoport ugyancsak Ázsia népeinek, az ázsiai egyházaknak imakincsét, imádságos életének gazdagságát tárgyalta. A kongresszus zárónyilatkozatában ezt olvassuk: „Ma az emberek kétségtelenül imára és szemlélődésre éheznek és szomjaznak. Ezt láthatjuk magunk körül, különösen a világiak és a fiatalok körében."

Imádkozzunk tehát buzgón december hónapban: kérjük, hogy Ázsia népeinek imádságos és szemlélődő szelleme kovászként hasson az egyetemes Egyház mélyebb lelkiségének kialakításában. Krisztus Lelke, aki Kelet népeit, Ázsia testvéregyházait teljesebb keresztény életre vezeti az imádság és a szemlélődés erejével, Nyugat egyházait is részesítse ebben a közös kincsben. Krisztus egyetemes örökségéről van szó, melyet sem földrajzi, sem faji határok nem korlátozhatnak.