A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-11-01 / 11. szám

524

érezzük magunkat, egyházi tanítóink könyveket is adnak a kezünkbe; legfontosabbak a szentírás, a katekizmus, a misekönyv, az imádságos könyvek.

Az Egyház oktató és hitre nevelő tevékenységét már kezdettől fogva hitoktatásnak, a hit oktatóját pedig katekétának nevezték. A hitoktatásra használt egyházi könyv neve katekizmus.

(F) — „A kinyilatkoztató Istennek a hit engedelmességével tartozunk. Ezzel az ember szabadon Istenre bízza egész önmagát, értelmével és akaratával teljesen meghódol a kinyilatkoztató Isten előtt, és önként elfogadja a tőle adott kinyilatkoztatást.”

„Ahhoz, hogy a hit létrejöjjön, szükség van Isten megelőző és segítő kegyelmére és a Szentlélek belső segítségére, hogy a szívet ő indítsa és Isten felé fordítsa, az értelem szemét megnyissa, és mindenkinek megadja az igazság elfogadásával és hitével járó édességet.”

„Hogy pedig a kinyilatkoztatás megértése egyre jobban elmélyüljön, a Szentlélek folyton tökéletesíti a hitet adományaival.” (Dei verbum konstitúció, 5. pont.)

(G) — A hit tanítása, megvallása, áthagyományozása már kezdettől fogva kialakította a hitvallásokat.

A hitvallás görög neve szümbolon. Eredetüeg megegyezéses jelet, ismertetőjelet jelent: valamely tárgyat (pl. pénzdarabot, zálogot), amelyet darabokra törnek, és egybeilleszthető darabjait elteszik maguknak olyan személyek, akik a jövőben barátságukra vagy vállalt kötelezettségeikre akarják egymást emlékeztetni.

A hitvallás tehát a keresztények hitjelszava és ismertetőjele, amelyet keresztelésükkor vállalnak, és amelyről egymásra ismernek; a keresztény hivő keresztségi — közösségi és egyéni — hitvallása, hitének rövid foglalata.

A hitvallás szakadatlan élő lánc, amelynek szemei egyéni és közösségi elimádkozásokból állnak; ez a lánc a mi mai hitünket az apostoli kor tanúságtételével kapcsolja egybe.

Hitünk lényegét — a Szentháromság Isten üdvözítő történelmi művét — mindnyájunknak hozzáférhető módon az apostoli hitvallás foglalja össze. Ez, legalábbis Nyugaton, minden keresztényt (minket, katolikusokat, és tőlünk elszakadt testvéreinket) egybekapcsol a közös hitben.

(H) — Hitünknek még rövidebb összefoglalása a szent kereszt jele, a keresztvetés.

Már a II. században szokás volt kereszttel megjelölni a homlokot. Tertullianus jegyezte fel (De corona, 3): „Minden kezdéskor és előrehaladáskor, minden érkezéskor és induláskor, ruha és lábbeli felvételéhez, mosdáskor, asztalnál, lámpagyújtáskor, lefekvéskor, leülés