A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
51 az egy Teremtő kezéből származik minden, akkor a régi népeknél ősi kultúrájuk elemeiben kell megkeresnünk és megtalálnunk a „jó talajt”, melyben az evangéliumi magnak megfogannia, gyümölccsé érnie kell. A Szentatya öt értékes, nagyjelentőségű alaperényre mutatott rá, amelyet minden igazi jó kínainak gyakorolnia kell: szeretet, igazságosság, önuralom, megfontolt okosság, hűség. Nincs kétség: ezek az alaperények alkalmas kiindulópontok, szinte „televény talaj", hogy a mélyebb, a teljesebb lelkiség, a krisztusi tanítás ég felé irányító ereje még jobban kibontakozzék a nagy kínai nép életében. Ebben segítse őket testvéri imánk. Ezen a ponton ne botránkoztassa őket a keresztény világ burkolt és nyílt materializmusa. A nagy Kína egyszer már ott állt hivatalosan is az Egyház, a keresztény világ kapujában. Milyen áldás lesz a világ javára mélyebb lelkiségük, igazi találkozásuk az Evangéliummal! B.l. Chilla Raymond Szentbeázed- templomtalan magyaroknak Ma, a B. esztendő évközi hatodik vasárnapjának szentmiséjére a gyógyulás vágyával jövünk. Mint az útszéli leprás, kiáltunk Jézushoz: hatalmadban áll megtisztítani, tisztíts meg engem! Jézus szavával, érintésével, szeretetével gyógyít minket minden szentmisében. Együtt teszünk tanúságot: Ö az, aki meggyógyított minket. Bűnbánati ima: Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket... — Jézus magatartását a mienkkel összehasonlítva el kell ismernünk, hogy vannak emberek, akiket úgy kezelünk, mintha leprások volnának: a szegényeket és a másfajtájúakat, másfölfogásúakat. Uram, irgalmazz! — A nyomorúságok felé nem Krisztusgyógyító szeretetével fordultunk. Krisztus, kegyelmezz! — Nem vállalkoztunk rá, hogy a kivetettek érdekében mi is kivetettek legyünk. Uram, irgalmazz! A leprás test megállíthatatlan rothadásánál is kegyetlenebb volt a leprások társadalmi helyzete. Az istenátok és büntetés élő jelképei voltak. Akár jól, akár rosszul éltek, a bűnnel társította őket a vallási tudat és képzelet. Érintésük tisztátalanná tette az embert, kizárta a szent cselekményekből és közösségi kapcsolatokból. A leprásoknak a lakott településeken kívül, viskókban és barlangokban kellett meghúzódniuk. Kiáltva kellett inteniük mindenkit, hogy ne közelítsen. Félelmet keltettek, nem szánalmat.
