A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-11-01 / 11. szám
500 A SZEPLŐTELEN LOVAGJA 1971-ben vezették be a boldoggá avatás új, zsinat utáni formáját; elsőnek Maksimilijan Kolbét avatta így boldoggá VI. Pál pápa. Régebben a boldoggá avatás szertartása abból állt, hogy délelőtt egy vatikáni prelátus felolvasta a Szent Péter-bazilikában a vonatkozó pápai iratot, délután pedig maga a pápa is lement a bazilikába, hogy magánájtatosság formájában adózzon az új boldognak. Az új eljárás szerint maga a Szentatya szentmise keretében nyilvánítja ki a boldoggá avatást; a vele miséző püspökök között ott találjuk az új boldog szülőföldjének főpásztorát is, és miután ő felolvassa a boldoggá avatás hivatalos kérelmét, akkor kerül sor a pápai döntés formális meghozatalára. Kolbe atya boldoggá avatása az 1971-es püspöki szinódus keretében folyt le; ez a szinódus a szolgáló papság kérdéseivel foglalkozott. A Szentatyával kon- celebrált Wyszyríski és Wojtyfa lengyel, valamint Krol lengyel származású bíboros, Kolbe szülőfalujának megyéspüspöke, a tokiói érsek (tekintettel Kolbe japá- ni apostol kodására) meg a minoriták általános rendfőnöke. Érdemes emlékezni azokra a szavakra, amelyeket Wyszyóski bíboros intézett VI. Pálhoz másnap, a lengyel résztvevőknek adott kihallgatáson: „Tudjuk, hogy szerette volna őt Jasna Gorában boldoggá avatni, hogy a Szeplőtelen e szolgájának Lengyelország lelki fővárosában adjuk meg a tiszteletet, a Segítő Szűznek, nemzetünk Királynéjának trónja előtt. De ez az annyira óhajtott óra még nem jött el." A történelem szinte ismétli magát. II. János Pál is szeretett volna a szentté avatást lengyel földön, talán éppen Cz^stochowában végezni. Az annyira óhajtott óra megint nem jött el. Kb. 150 ezer ember vett részt 1982. október 10-én a szentté avatáson; a boldoggá avatás résztvevői 11 évvel ezelőtt mintegy 25-30 ezren voltak. A lengyel hatóságok 1971-ben 2000, 1982-ben 5000 zarándoknak adtak kiutazási engedélyt; hozzájuk csatlakozott mindkét alkalommal sok anyaországi „turista" és Nyugaton élő lengyel. Most októberban kb. 50 lengyel püspök volt jelen a Szent Péter téren. Az ország prímását, Jozef Glemp érseket a feszült lengyel helyzet otthon tartotta; október 10-én Niepokalanowban (a Szeplőtelen városában, Kolbe apostolkodásának központjában) mondott szabadtéri misét. Mindkét szertartáson, 1971-ben és 1982-ben, lengyel kormányküldöttség is jelen volt. II. János Páltól az úrangyala vasárnap déli közös elimádkozásakor meg a hétfői lengyel fogadáson személyesen hallhatták: az alapvető emberi jogok azt kívánják, hogy bocsássák szabadon a lengyel politikai foglyokat, és engedjék működni a Szlidaritás szakszervezetet. A Szentatya szemmelláthatóan érezte csalódottságát, és szavaiban - erőteljes állásfoglalásával együtt - ki is fejezte, amikor hétfőn a Nervi-aulában a lengyeleket fogadta. A kormányküldöttség kővémeredt arccal hallgatta a pápának Czestochowa 600 éves jubileumáról, a tervezett lengyelországi út meghiúsulásáról, a jelenlegi politikai foglyokkal szemben elkövetett igazságtalanságokról szóló beszédét. Ezen a fogadáson meghökkentő kifejező erővel szólalt meg a tapsolás nyelve is: a kormányküldöttség bejelentését fagyos tenyérösszeverés, Glemp érsek távollétének okait viharos taps fogadta.
