A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-11-01 / 11. szám

501

„Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, hogy valaki életét adja barátaiért": az Úr Jézusnak ezt a szavát (Jn 15,13) választotta II. János Pál pápa mintegy a szentté avatás mottójául. Az az ismeretlen „barát", Franciszek Gajowni- czek, akiért Kolbe atya az életét adta, jelen lehetett nemcsak az 1971-es ünnepségen, hanem most októberben a szentté avatáson is.

A képen látjuk, a- mint a most 81 éves volt oswiecimi fogoly meg a lengyel pápa átkarolják egymást. (A Szentatya gyakori szokása szerint nem néz arra, akivel találkozik; tekintete a távolba réved.) Kolbe

atyával Gajowmczek lengyel őrmesternek akkor volt futó, de mindegyikük életét meghatározó találkozása, amikor a ferences atya önként jelentkezett a kiéhezte- téses halálra ítélt családapa helyébe. „Sose volt lehetőségem, hogy személyesen megköszönjem neki; de mélyen egymás szemébe néztünk, mielőtt elvezették."

Kolbe atya szentté avatására 41 évvel a halála után került sor. A középkorban voltak ennél sokkal hamarabb létrejött kanonizálások (Páduai Szent Antalé nem egészen egy évvel a halála után következett - még a 37. születésnapja előtt!); de századunkban a Kolbe atyáéhoz fogható eset is ritka: KisSzt. Teréz, X. Szt. Pius. A törvényesen szabályozott folyamatot meggyorsította, hogy a jelenlegi pápa Maksimilijan Kolbét már előbb nemcsak hitvallónak, hanem vértanúnak is nyilvánította; így a per nem kívánta a boldoggá avatás után két újabb csoda hivatalos kivizsgálását és elismerését.

Róma október 10-én újabb állomása lett a lengyelek és a németek közötti kibékülésnek. A lengyelek nem könnyen felejtik, hogy a náci Németország többmillió testvérüket juttatta halálra. Rómában mindig sok a német látogató; nagyon sokan jöttek az auschwitzi haláltábor vértanújának szentté avatására is. 1971-ben a németek meg a lengyelek még két különböző római templomban imádkoztak Boldog Kolbéhoz; most, 10-én délután közös szentmisén vettek részt a Szent