A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-11-01 / 11. szám
482 ben (19. pont c. bekezdés). Hiszen az ateizmust kiváltó okok közé kell számítani azt a bíráló, elmarasztaló reakciót is, amely a vallásokkal, és különösen is, a világ bizonyos részein, a keresztény vallással szemben, felmerül. Ezért megokolt és hasznos, amint fentebb már céloztunk rá, hogy novemberi imáinkat testvéreinkre és önmagunkra, a katolikusok igazi megtérésére, őszinte gyakorlati jobbulására irányítsuk. Ez a megtérés magában foglalja, hogy a hitben való nevelésre nagyobb figyelmet fordítunk, a keresztény tanítást és erkölcsöt hűségesen és szabatosan tárjuk fel, a vallásos, erkölcsi és társadalmi életünkben mutatkozó fogyatékosságokat helyrehozzuk: ezek ugyanis inkább eltakarták, semmint felfedték és vonzóvá tették volna az Egyház arcát hívők és hitetlenek előtt. Ezenkívül védelmünkbe kell vennünk az ember méltóságáról kialakított helyes elgondolást. Az a reményünk, hogy az örökkévalóság meghívottjai vagyunk, nem fordít el a „földi város” építésétől, hanem inkább arra szólít fel, hogy tevékenyen bekapcsolódjunk fejlesztésébe, magunk és embertársaink teljesebb földi boldogulása érdekében. Úgy azonban, hogy ebbeli törekvéseinkben helyet készítünk az örök élet távlatainak: annak az életnek, amely vég nélküli boldogságban, az Istennel való örök barátságban áll. MISSZIÓS: ... hogy a népi vallásosság hozzásegítsen a keresztény élet fejlődéséhez, különösen is Latin-Amerika apostoli vikariátusai- ban és prefektúráiban. A népi vallásosságot vagy népi áhítatot a múltban sokszor félreértették, elmarasztalták, lekicsinyelték. Két olyan megértő és együttérző főpásztor meglátására és bátor szavára volt szükség, mint VI. Pál és II. János Pál, hogy figyelmünket inkább az értékes elemekre fordítsuk, ne pedig a furcsaságokra éstúlzásokra. VI. Pál az Isten-keresésnek, az Istenre irányuló éhségnek és az egyszerű nép hitének kifejezési formáit látta meg a népi áhítatban; ha ezt a népi vallásosságot helyesen irányítjuk, főleg megfelelő hitoktatás és evangelizálás alkalmazásával, értékekben igen gazdagnak bizonyul: olyan Isten utáni szomj nyilvánul meg benne, amelyet kizárólag az egyszerű és szegény emberek ismernek. (Evangelii nuntiandi, 48. pont.) II. János Pál szerint a népi vallásosság egy sereg olyan gyakorlatot foglal magában, amelyeknek bizonyos elemeit kétségtelenül el kell hagyni, több más eleme viszont, ha helyesen használjuk fel, előnyösen szolgálhatja azt, hogy előbbre
