A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
467 ni hívták. ,,Szívesen. Előbb elmegyünk egy kora esti szentmisére. Utána: jaj de szívesen táncolok!” 10 óra volt a záróra. Soha nem vártam hiába. Egyszer meg is kérdeztem: „Hogyan tudsz mindig ilyen pontos lenni?” „Már egy fél órája a kapuban beszélgetünk.” „Miért nem hívtad be?” „Anyu, jobb így, mert akkor még marad, pedig haza is kell érnie.” 17 éves nyarán ismerte meg Ferit a Balaton vízében. Egy mesz- sze repülő labda után úsztak versenyt ismeretlenül. Mikor kint voltak a vízből, összeismerkedtek. Egy őszi napon szólt: „Anyu, ma jön hozzám valaki, aki nagyon fontos nekem.” A szalagavató bálon már tánca, szava, mosolya nyíltan a Ferié. Egy korúak. Kifogásom nincs. A fiú jó. De annyira fiatalok! Majd elmúlik, gondolom. De felhangzik újra és újra: „Foglalt vagyok!” Feri is vallásos. Anyját mégis kéri, tanítsa meg a rózsfűzér titkaira is, most igényli, hiszen Tünde is rendszeresen imádkozza. Édesanyja kéri fiát:,,Rendes legyél! Tündi nagyon jó kislány!” „Hol lennék én, anyám, ha nem lennék rendes!” Evekig egy az állandó udvarlók között. Mindenki rendkívül kedves a szerencsétlen kis Péterrel is. Hiszen tudják: akinek a Peti nem kell, az be se lépjen! Feri azt mondta: fiú testvér is kell a Petinek, majd ő. Döntöttek. Egymásnak az egyetlenek, az igaziak. Úsznak, eveznek, korcsolyáznak, síelnek, tanulnak és szentmisére járnak együtt. Ferike kezdeményezésére minden héten egyszer bibliakörbe, szentí- rás-magyarázatra mennek. Tündi itt készített jegyzeteit mintha nekünk szánt hagyatéknak írta volna: „Jó a Mennyei Atyánál lenni. Aki mindig Vele van, teljességet kap.” „Én megdicsőítettelek a földön; a művet, amelynek elvégzését rám bíztad, véghez vittem.” Egyik közös szép élményük a Kovács Margit-múzeum Szentendrén. „Gyere el velünk, anyu! Látnod kell. Minden munkáján érezni, hogy művész. Alakjai szelíd vággyal várakoznak — a jó Istenre. Figuráinak tiszta szemei szinte beszédesek. Nem hogy a jót értik, de a rosszról mit sem tudnak. Petit juttatták eszembe. Olyan természetesen jók.” Persze nem értem rá velük menni. Nagysokára mégis eljutottam. A csendben nézelődve meghatódottan éreztem: „Most már együtt lehetnek:a két tiszta gyerek és ő, a szelíd kereső...” Arborétumokba mennek, múzeumokba, hangversenyre, táncolni. „Nagyon szeretek élni. Köszönöm, hogy lehetek, és hogy ti vagytok a szüleim.” A Születésünk titkai előadássorozatot a tévében feszült figyelemmel mindig végignézi. Tisztelettel. Hiszen öt gyereket szeretne, „legalább”. Muszély Viktor főtisztelendő úrtól megkapják Bánk püspök úr i
