A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-10-01 / 10. szám

468

Házasság előtt című könyvét; egy másikat Liptay György atyától kapnak. Előd Pista bácsi kedves, bécsi kiadású könyvvel készíti őket: Jegyesekkel beszélgetünk, Életre szólóan szeretni. Kézről kézre járt barátai, fiatal ismerősei között. Tündi pedig boldogan lobogtatta az egyházi esküvőkről szóló értesítéseket: „Látod, anyu, ez is sikerült templomban esküsznek!”

Megvolt az ő esküvőjük is 1976. július 24-én. Nászmisével. A két egészen tiszta erkölcsű fiatal szent elhatározással fogadta el egymást egy életre. Ő, de milyen rövid életre! Áhítat és öröm sugárzott róluk. Hosszú, fehér ruhája olyan egyszerű volt, mint ő maga.

A lakodalomban, szinte a lába sem érte a földet, úgy táncolt. Piros pöttyös kartonruhát vett fel menyecskeruhának. Egy vendéglőben tartottuk a lagzit. Finom volt a borunk. Úgy hajnali 2-3 óra tájban szóltam: ,, Valakinek haza kellene vinni kocsival a nagymamákat, gyerekeket, nehogy megártson a nagy örvendezés. Van-e, aki nem ivott, és így vezethet?” A szinte szónoki kérdésnek ható érdeklődésemre Tündi és Feri jelentkezett. Kislányom így szólt: „De anyu, igazán gondolnunk kellett rájuk: a vendégeink!” Egy korty alkoholt sem ittak egész éjjel.

Nászúton

Július 27-én volt a diplomaosztás az ELTE-n.

29-én indultak nászúira Bulgáriába, Romániába. Ázott, tépett, gyűrt naplóját a kocsi aljában találtam meg. Augusztus elsején estig vezette. Szó volt benne arról, hogy milyen sok fiatalt vett észre, akik bementek mindenütt a templomokba egy fohászra, gyertyagyújtásra; ki mindenkit vettek fel, ismeretlen, gyalogos, csomagos emberekkel állandóan megtöltve a kocsit. Augusztus elseje vasárnap. „Keressünk templomot Szófiábanf’ Kapaszkodósáv. Sziklaszorosba vágott út. Vízesések. „Burgasz alatt délre megláttuk a tengert. Szép, tiszta kékség.”

Az útlevél szerint augusztus 6-án reggel lépték át a bolgár—román határt. A napot Konstancában tölthették. Este fél hét után indulhattak ki onnan. Miért akkor? En úgy gondolom, mert első péntek volt, és ott a katolikus templomban 6-kor kezdődött a szentmise. Utána indulhattak — és 80 km-rel távolabb, fél nyolc felé, útjuk véget ért. Ahogy már régen feljegyezte: „Akármilyen messze kerülünk, Isten vár.”

Konstancában is várta őket, mondta Kollár atya az értük végzett szentmise után, emlékezve Tündi jegyzeteire. Várta őket Krisztus, és felemelte.

ők senkiben sem tettek kárt halálukkor sem. Volt-e valaki em-