A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-10-01 / 10. szám

466

szapulják, miért nem megy borbélyhoz, vagy miért megy annyiszor, miért vesz magára „maskarát”, miért követi a divatőrület legújabb képtelenségeit, miért bőgeti a hangszórót, miért ül gyertyafénynél, miért töpreng lótuszülésben, és még hány miért a szülők, pláne a nagyszülők vagy a különféle nagybácsik és nagynénik részéről, akik fejüket csóválják, sóhajtoznak, a tragikus jövendőt emlegetik, vagy börtönnel fenyegetőznak. A felnőtt társadalom ilyen vénájú család- kritikájának egész mérgát időnként a mai világ sztárkultuszára önti ki: szidja a tévét, a lemezgyárat, a filmrendezőt, a Beaties-hangverseny rendezőit, és lappangó részvéttel úgy tekint szülő gyermekére, nagyszülő unokájára, mint aki áldozata ennek a tébolyult világnak. Ki is mondják a felmentő szentenciát: „Csak múljon el két-három év, aztán a Laciból, a Zsuzsából, a Katiból, a Jóskából egészen rendes ember lesz. De addig bírni kell”, sóhajtják, és tekintetük az égre fordul, ahonnan a már-már tékozlónak induló fiút vagy lányt bizonyára szemmel tartják, és megakadályozzák, hogy világgá menjen — diszkóénekesnek vagy filmsztárnak.

Bandi, Bandi, gondolom, már látod, hogy milyen furcsa, de némileg szükséges viselkedés, amikor valaki önmagával bújócskázik. Nem kell szégyelned, hogy nem sikerült a diszkótáncotok. Oka talán abban van, hogy nem voltatok elegen, vagy nem tudtak feloldódni, vagy a kelleténél többen voltak 16 éven alul. Beszéld meg a gyerekekkel, hogy mi nem tetszett, mi lett volna jobb. Talán jobb lett volna, ha tánc helyett együtt elmentetek volna a közeli görpályára. Ehhez nem merek hozzászólni, mert Matuzsálem vagyok.

Ezért csak hátba váglak, és így búcsúzom.

Köszönt aggastyán barátod: a Ti szí

TÜNDI (III)

Szerelem

/

Úgy látszott, szerencsés a szerelemben. Nem is volt zavaró emléke. Mosolygása komoly határt is jelzett. Egyszer mesélte ugyan meglepődve: „...és a strandról hazafelé mögém szegődött egy srác. Beszélgettünk. A néptelen úton megragadta a karomat, és összevissza beszélt. Megijedtem kicsit, aztán visszakézről nagy pofont adtam neki. Lemaradt.” A többi esetekben már nem kellett ütni. Kedves kuriózumként hódoltak Tündi e téren oly szigorú elvei előtt. Érdekes, meglepően sok komoly udvarlója volt. Én méltányoltam érzéseiket. Tündi kedves, jó barátnak tartotta őket, kartávolságon túl. Szórakoz