A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
4 Szűz Mária istenanyaságának ünnepe van. A mai szentlecke, Szent Pálnak a galatákhoz írt levele tartalmazza a legrégibb marioló- giai szöveget; nem egészen 25 évvel Jézus halála és feltámadása után íródott. Nagyon diszkrét és szűkszavú; Máriát meg sem nevezi; de csírájában az egész mariológia benne van. Isten Fiát ezzel a kifejezéssel jellemzi: „aki asszonyból lett.” Az édesanya meghúzódik a háttérben, de nem felejtődik el. Ha Istennek üdvösségünkért a világba küldött Fia asszonytól lett, akkor ez az asszony Jézus számára és az Egyház számára nagyon fontos, nagy tiszteletre és szeretetre méltó személy. Az elmélkedő, imádkozó, teologizáló Egyház lassan kikristályosította kinyilatkoztatott hitének legszabatosabb megfogalmazását: Mária a Theotokosz, az Istenanya. A dogmafejlődés döntő állomása volta 431- es efezusi zsinat. Már előtte is, de főleg utána gyönyörű költeményekben, himnuszokban fejeződött ki az Egyház hite. A keleti egyház, a bizánci liturgia pl. évszázadok óta énekli: „Valóban méltó dicsérni téged, Istenszülő, a boldogságost és szeplőtelent és a mi Istenünknek anyját. Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy; ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted: téged, valóságos Istenszülő, magasztalunk!” VI. Pál pápa 1968-as hitvallása ezt a rövid összefoglalást adja: „Hisszük, hogy Mária, ki mindenkor szűz maradt, anyja volt a megtestesült Igének, Istenünknek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak, és hogy egyedülálló kiválasztottsága alapján, Fiának érdemeire való tekintettel, magasztosabb módon részesült a megváltásban, az eredeti bűn minden szeplőjétől mentes maradt, és minden más teremtményt messze megelőz kiváló kegyelmi adományaival.” Ma van a polgári év kezdete, újév ünnepe is. Az igeliturgia az ó- szövetségi papi áldással áldja meg a ma kezdődő esztendőt. Ez az imádság valóságos költemény, hullámzó ritmusban megfogalmazott kérő imádság: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa feléd arcát az Úr, és kegyelmezzen neked! Fordítsa feléd arcát az Úr, és adjon neked békességet!” Lehet, hogy manapság az áldást furcsának érezzük, idegenkedünk tőle; pedig többféle vonatkozásban is helyet kell kapnia életünkben. A hálaadó áldás formájában: áldjuk, dicsérjük Istent a tőle kapott jótéteményekért (éppen az elmúlt év lezárásakor is). A könyörgő áldás formájában: ahogy a szülők megáldják gyermekeiket, a pap híveit; Isten teremtő áldását esdi le rájuk. „Áldjon meg téged az Úr”: ez a kérés magában foglalja az isteni adományok egész lehető teljességét: boldog családot, bőséges termést, az anyagi javak bőségét, a munka eredményességét, a vállalkozások sikerét, folytonos fejlődést, a lélek megelégedett derűjét stb. „őrizzen meg téged az Úr”: ennek a kérésnek is gazdag tartalma van: Isten je-
