A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-10-01 / 10. szám

459

sége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásáéban is. Hiszen tudjuk, hogy a mi régi emberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, és hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.”

Jeruzsálemben a IV. század második felében húsvét hetében a püspök ezt a mély igazságot alaposan belevéste az újonnan megkereszteltek leikébe. (2. misztagógikus katekézis.) A keresztelőmedencébe való alámerülés - fejtegette - meg a keresztvízből való kiemelkedés Krisztus halálba temetkezésében és feltámadásában részesít; „ugyanabban a pillanatban meg is haltatok és meg is születtetek; az az üdvösséges fürdő sírotok is meg szülőanyátok is lett.” „Nem haltunk meg valóságosan, és nem is temettek el, nem valóságos keresztre feszítés után támadtunk fel; hanem ezeknek a dolgoknak az utánzása képszerűen fejeződött ki, ám ebből valóságosan üdvösség született. Krisztust valóságosan keresztre feszítették, és valóságosan eltemették, és valóságosan feltámadt; nekünk mindez a kegyelem által jutott osztályrészül, hogy utánzásszerűen legyünk részesei az ő kínszenvedésének, és valóságosan elnyerjük az üdvösséget.” „Krisztus minden szennytől tiszta lábával és kezével befogadta a szegeket, és elviselte a fájdalmat; nekem pedig, aki fájdalmat és fáradalmat nem tapasztaltam, saját fájdalmainak közlésével kegyesen megadja az üdvösséget.”

(C) — A keresztség által megnyíltak nekünk Isten Egyházának gazdag kincsei: a hit, amelyet Krisztus hozott; a szentségek, amelyekkel az isteni életet ajándékozza és táplálja; a parancsok és az ő szent példaadása, melyekkel megmutatja a mennybe vezető utat.

Amikor megkeresztelkedtünk, akkor szüléink, keresztszüleink, a kereszt elésünket együtt ünneplő közösség által megváltottuk a hitet, ellene mondottunk a Sátánnak és a bűnnek, és megígértük, hogy Isten gyermekeiként fogunk élni.

A keresztelő pap világosan és szívbemarkolóan beszélt szüléinknek, keresztszüleinknek arról, ami történik, és a belőle folyó következményekről. „A gyermeknek, akit az Egyház színe elé hoztatok, Isten jósága új, kegyelmi életet ad vízből és Szentlélekből. Neveljétek majd őt szent hitünk tanítása szerint! Féltő gonddal ügyeljetek arra, hogy az isteni élet napról napra növekedjék benne, és azt a bűn soha meg ne fertőzze! Reméljük, hogy hitbeli meggyőződéstek hozott ide benneteket, és így készségesen vállaljátok a gyermek megkeresztelésé- vel járó kötelességteket.”

(D) — A bizánci szertartású keresztelés szintén nagyon plasztikusan kifejezi a szentség értelmét és a szertartás tanulságait: az egész embernek és minden tagjának megszentelődését az új, isteni életre.