A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-10-01 / 10. szám

460

Amikor a pap a keresztelendőt a jelöltek közé felveszi, így imádkozik érte: „Távolítsd el tőle a régi tévelyt, töltsd be őt magad iránt hittel, reménnyel és szeretettel, hogy ismerje meg, miképp te vagy az egyedüli igaz Isten, s egyszülött Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus, és a te Szentlelked. Add, hogy mindenben parancsolataid szerint járjon, s ami előtted kedves, azt cselekedje, mert aki azokat megcse- lekszi, él azok által. írd be őt az élet könyvébe, fogadd be örökséged nyájába. Dicsőíttessék benne a te szent neved, kedves Fiadé, a mi Urunk Jézus Krisztusé, s elevenítő Szent lelked é.”

Közvetlenül a keresztelés előtt a gyermek különféle testrészeit a jelöltek olajával keni meg, „hogy megnyíljék elméje keresztény hitünk titkainak s igazságainak megértésére, elismerésére és befogadására; lelkének és testének gyógyulására, hogy szeresse az Úristent teljes szívéből, teljes leikéből, teljes elméjéből, és felebarátját, mint önnön- magát; hogy örömest vegye magára Krisztus kedves igáját, kegyelettel viselje az ő könnyű terhét, és vesse el magától a testi gyönyöröket; szolgáljanak fülei a hit tanításának meghallgatására s az isteni evangélium igéinek befogadására; hogy szennytelenül emelje föl kezeit a szentekhez, cselekedjék igazat minden időben, és áldja az Urat; hogy Krisztus parancsai szerint járjon.”

(E) — Keresztségünkből következik tehát, szükségszerű követelményként folyik, hogy ezen a világon ránk háruló feladatunkat mint Isten gyermekei vigyük végbe: Istent felismeijük, és egyre inkább megismeijük, teljes szívünkből szeressük, imádjuk, és minden erőnkkel szolgáljuk.

Ha e világon Isten gyermekei vagyunk, és végbevisszük az ő akaratát, egykor majd örökké együtt élünk vele.

(F) — Mindez az isteni kincs, ennek megőrzése és kamatoztatása, a gyermekkeresztelést közvetlenül követő években a szülőknek, különösen is az édesanyának nevelő gondoskodására van bízva.

„Kedves édesanya! A gyermek Isten ajándéka. Ezért hálás szívvel köszönetét mondasz érte a mindenhatónak, és áldod templomában az Úr nevét.

„Ne feledd azonban, hogy örömed csak akkor lesz teljes, ha a gyermekedben Istennek is kedve telik! Vigyázz tehát testére és lelkére! Tanítsd imádkozni! Ismertesd meg vele Isten igazságait és parancsait! Óvjad őt a hibáktól, és tartsd távol a bűntől! Azért imádkozzál, hogy ne csak korban, hanem bölcsességben és kedvességben is növekedjék Isten és az emberek előtt! Bízzad gyermeked sorsát és boldogságát a gondviselő Istenre! Kérjed Istent, hogy gyermeked egykor veled együtt elnyerje az örök boldogságot!”