A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-10-01 / 10. szám

458

(Gal 5,25.) Az, ami bennünk régi ember, keresztre van feszítve Krisztussal (Róm 6,6); „vessétek le tehát a régi embert, ... öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Ef4,22—24.)

(A) — Amikor a keresztelőre vittek, a pap Isten Egyházának nevében fogadott minket. Az ő ajka által köszöntött minket a hivők egész közössége és a szentek serege. A pap ajka által köszöntött Jézus Krisztus, a mi Megváltónk és Urunk, aki bennünket a Szentlélek által az Atyához akar hazavezetni.

A pap ezzel a köszöntéssel fordult szüléinkhez: „A szülők számára nagy öröm és ajándék a gyermek. A keresztény szülők ezt az ajándékot Istennek, minden élet forrásánek köszönik meg. Szent hitünk tanításából azt is tudják, hogy Isten, a mi mennyei Atyánk a keresztség által isteni életében részesíti az embert. Gyermekévé fogadja, a Szentlélek templomává és a mennyország örökösévé teszi!”

(B) — Keresztségünk szoros kapcsolatban áll Krisztus húsvéti misztériumával.

Ezt már Szent Pál világosan tanította (Róm 6,3—6): „Nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusban kereszteltettünk, az ő halálá„... többé ne szolgáljunk a bűnnek” (Róm 6,6)

ba kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicső