A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
436 geznek. II. János Pál pápa újabban is kiemelte, milyen nagy szerepük van ezeknek a szerveknek, hogy a hívek, Isten vándor népe lelkiismeretét, szívét úgy iparkodnak megindítani, hogy a lélek missziós készsége imában és anyagi támogatásban mutatkozik meg, az egyetemes missziós munka előmozdítására. A híveknek ilyen lelkülettel kell fogadniok, mikor az Egyház nagy missziós küldetése javára kérik imáikat és adományaikat: így tudunk mi, itt és most, együttműködni, missziósokká lenni, hogy mindenütt „megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és azt, akit te elküldtél, Jézus Krisztust.” B.l. Nagy Ferenc Szentbeázed- templomtalan magyaroknak (Elhangzott a Vatikáni Rádióban, 1979. október 28-án.) „A szentmise véget ért: menjetek békével!” Két perccel ezelőtt hallottuk a miséző pap ajkáról. Az a kis csoport, amely fizikailag jelen volt — általában néhány olasz kedvesnővér, egy olasz LÁTNI testvér, továbbá három házasember: egy olasz technikus, meg a rádió egy szlovák és egy cseh munkatársa —, már TUDÓ indul is, ki-ki a maga útjára. Mi, akik lélekben kapcsolódtunk be, a Vatikánállamtól talán többszáz kilométeres tá- HIT volságból, ha tudunk magyarul, egy pillanatig még maradjunk együtt. Szenteljünk néhány elmélkedő gondolatot annak az evangéliumi szakasznak, amelyet hallottunk, annak a Jézusnak, aki megváltó áldozatát szentségileg jelenvalóvá tette itt ebben a kápolnában. Urunkat valahol Jerikó közelében találjuk. (Márk 10, 46- 52.) Az evangélisták egymástól eltérően nyilatkoznak arról, hogy bevonulni készül-e a városkába, vagy éppen elhagyja;de ez teljesen mellékes dolog. Nyilvános működése, messiási tevékenysége előrehaladott, szinte utolsó szakaszában van; ez magyarázza azt, hogy tanítványain kívül szinte állandóan vele jár egy izgatott, zajos, nagy tömeg is. Egyesek lelkesedése, mások ellenszenve magasra csap. / Az Ur Jézus, mint mindig, egész egyéniségével éli az adott helyzet teljes bonyolultságát; szívja magába a körülötte hullámzó, felé irányuló, egymással sokszor ellentétes várakozásokat, érzéseket: a csodálkozást, a szeretetet, a bizalmatlanságot, a gyűlöletet, a gonosz ármánykodást; ugyanakkor teljesen elmerül abban is, amit emberi tudatában megél az Atya és Fiú és Szentlélek szentháromságos életközös-