A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
437 ségéből. Isteni és emberi élet csodálatosan egybeolvad Jézus emberi lelkében; így rajzolódik ki, így ölt konkrét formát a mennyei Atya Jézusra vonatkozó akarata. A tovahömpölygő tömeg ott talál az út mentén egy vak koldust. Márk evangélistától megtudjuk, hogy Bartimájnak hívják, és, mint a neve is elárulja, Timáj fia. Nem nehéz elképzelni, hogyan ugrik talpra, hogy kezd rohanni és kiabálni, amikor az emberektől megtudja, hogy a zajongó tömeg tulajdonképpen azt a názáreti Jézust kíséri, akiről mindenki úgy beszél, mint Messiásról. Bartimájt a nyomora, a vaksága, a környezete olyan emberré edzette, aki erőszakos követelőzéssel küzd meg az életéért, és aki rendületlenül hiszi és várja, hogy valami csoda gyökeresen megváltoztatja a sorsát. Csetlik-botlik, rohan, és már mesz- sziről kiabálja: ,,Dávid fia, Jézus, könyörülj rajtam!” Erőszakos igyekezetét sokan a próféta iránti tiszteletlenségnek tartják; rárivallnak, hogy hallgasson, öt azonban nem lehet elhallgattatni; mindenkin túlkiabál: „Dávid fia, könyörülj meg rajtam!” Végre ott áll Jézus előtt. Kissé megcsendesül. Mit él meg Jézus? Legközvetlenebbül nyilván Bartimáj egyéni tragédiáját, és egyben azt az őserős hitet, amely idesodorta. Jézus rögtön tudja, hogy meg fogja őt gyógyítani. Feltételezhetjük, hogy az Úr Jézusban sokszor feltámadt az a vágy: csodatevő hatalmával bár minden beteg embert meggyógyíthatna! Ez a vágy annyira nemesen emberi, annyira gyermekien egyszerű és tiszta, hogy Jézusból nem hiányozhatott. De nem tükrözi a mennyei Atya teljes akaratát; annak felismeréséhez más tényezők is hozzájárultak: pl. annak elfogadása, hogy egy emberélet kereteibe nem fér bele a személyes találkozás minden betegséggel, főleg pedig, hogy a messiási tevékenység nagyon gyorsan ellenségeskedésbe ütközik, és a keresztútra vezet. Az emberek ezerféle nyavalyája, betegsége tehát végig a történelmen megmarad bonyolult, fájdalmas, titokzatos problémának; a Messiással többnyire nem mint csodatevő gyógyí-