A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
435 bármilyen fontosak. „Minden hívőnek kötelessége együttműködni Krisztus Testének gyarapításában és elterjesztésében, hogy ezt a Testet mielőbb elvigyék a teljességig.” (Ad gentes, 36.)Tehát annak a missziós együttműködésnek alapja, amelynek meg kell lenni a különböző egyházak között, a Krisztus Titokzatos Testéről szóló dogmatikus tanítás. Az októberi imaszándékunk szellemében most főleg azokra az egyházakra gondolunk, amelyeket „missziós területek" néven ismertünk, még az újabb időkben is. Azt a lelkületet kérjük számukra, hogy tekintetüket is, szívüket is tárják ki, és értsék meg, hithirdető, misz- sziós hivatásuk van más népek, országok szolgálatára. Szilárduljon meg és fejlődjék gyümölcsözően a volt missziós területeken az Egyház apostoli életét jellemző valóság, hogy ti. az egész világhoz szól apostoli küldetésünk. Ennek a missziós tudatnak és apostoli együttműködésnek egyik leg vigasztalóbb jelensége India példája. Az 1980-as kimutatásból világosan kitűnik, alig több a külföldi misszionáriusok száma az Indiából kikerült és más népek között apostolkodó misszionáriusok, papok, nővérek számánál. A Fülöp-szigetekről Constante Floresca verbita atya közölt reményt keltő kimutatást. Adatai szerint 112 filippinó pap és 408 nővér végez missziós munkát Ázsia, Óceánia, Afrika, a Közel-Kelet és Dél-Amerika missziós vidékein. Japán is jelét adta ennek a missziós együttműködésnek. Naga- szakiban alakult a Mária Szeplőtelen Szívéről nevezett szerzetescsoport; Brazíliában kezdték missziós munkájukat a nővérek, ahol régóta hatalmas japán kolóniák léteznek. Afrika nemcsak a legrohamosabb keresztény létszámemelkedés földje. A belső növekedéssel megindult a missziós tevékenység is. Példamutató a Tanzániához tartozó Moshi egyházmegye. Bár a lehetőségei még nem nagyok, az egyházmegyének máris 13 papja működik Kenyában, Zambiában és Tanzánia más egyházmegyéiben is. Moshi egyházmegyéje nagylelkűen küld papnövendékeket a különböző misz- sziós intézetekbe, ahol egyetemes missziós munkára készítik fel őket, nemcsak saját egyházmegyéjük szolgálatára. Hasonlóan vigasztaló képet találunk Dél-Amerika több országában is. Brazília 323 misszióst adott más népek szolgálatára, és Mexikó, Peru meg a többi államok is követik a példát. Nem szabad megfeledkeznünk arról az áldásos tevékenységről sem, amelyet a missziók javára a hitterjesztés művét segítő szervek vé-
