A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-09-01 / 9. szám
425 ban engedélyezi, így a szakmunkásképző iskolák és a szakközépiskolák tanulói hitoktatásban nem részesülhetnek. Ez a rendelet más vonatkozásban az 1950-es utasítást némileg enyhítette. így a heti két hittanóra tanítás előtt és után is lehet; teremhiány esetén pedig iskolán kívül, egyházi helyiségben is meg lehet tartani. A megszorító törvényes rendelkezések és a behatásnál a szülőkre gyakorolt nyomás az iskolai hitoktatást fokozatosan a minimálisra csökkentette. Az iskolai hitoktatás nehézségei miatt a templomokban is kialakult egy hitoktatási forma. Itt az elsőáldozási és bérmálási előkészületeken kívül ún. keresztény oktatást is tartottak, mely egyre népszerűbbé vált. Az állam kierőszakolta, hogy ezt is szabályozzák. 1974- ben a püspöki kar és az állam közötti megállapodás szabályozta a templomi hittanórák számát, idejét és helyét, megszabta az oktatható gyermekek maximális számát, és a templomon belül is bizonyos ellenőrzésijogot biztosított az iskolai hatóságnak. Néhány számadat a hitoktatás általános helyzetéhez: Az 1979-80-as iskolaévben az iskolai hitoktatás törvényes joga mintegy 700000 katolikus általános- és középiskolai tanulóra vonatkozott. A törvény alapján nincs lehetősége a hittantanulásra a mintegy 170000, ugyancsak katolikus szakközépiskolai és szakmunkásképzős tanulónak. Ha figyelembe vesszük, hogy az evangélizációs munkának a 40000 katolikus főiskolai hallgatót is el kellene érnie, úgy ebben az iskolai évben kerek egymillió katolikus fiatal hitoktató—evangélizációs munkája várt volna a magyar katolikus egyházra. (Az 1979-es statisztikai évkönyvből 61,3%-os arány figyelembevételével számított adatok.) Ezzel szemben tényleges hitoktatásban a lelkipásztorok becslése alapján országos átlagban a jog szerint oktathatók 2-3%-a részesül iskolai hitoktatásban, kb. ugyanennyi vesz részt az ezzel egyenértékű templomi hitoktatáson. A hittanra járók 70-80%a 10 év alatt van. Az állam erőfeszítése az ifjúság szocialista nevelésére A hitoktatás szűk keretek közé szorításával és lecsökkentésével párhuzamosan az állam komoly erőfeszítéseket tett a szocialista embertípus kinevelésére. Az ifjúság szerepe az 1956-os eseményekben mélyreható önkritikára kényszerítette a szocialista nevelés felelőseit, keresve a választ a kérdésre: miért éppen a szocialista rendszer elvei szerint nevelt ifjúság szállt szembe a rendszerrel? 1961-ben új oktatási rendszert vezettek be, melynek „céljául azt tűzték ki, hogy tervszerű oktató-nevelő munkával gondoskodjék az általános és szakmai ismeretek elsajátításáról, a népgazdaság szak[
