A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-09-01 / 9. szám

418

Érettségi évében újságíró kereste fel az iskolát. Lapokat osztott ki. írjanak a tanulók név nélkül arról, ki a példaképük. Hát köz- és váltóbotrány lett, olyan sületlenségeket írtak. Alig lehetett elsimítani. Persze mindenki kézírása felismerhető volt. Lányom viszont ezt írta: ,,Példaképem az édesapám. Jellemben és szellemben olyan szeretnék lenni, mint ő.”

Az osztályfőnökük, bár fiatal férfi volt, dühöngött a fiúk hosz- szú, lobonc haja miatt. Állandó feszült légkört teremtettek a srácok az állandó ,,csakazértis”-sei. Tündi megsokallta. ,,No, ma délután eljöttök hozzánk. Végigülitek a verandánkat, és kivétel nélkül mindenki haját lenyírom. Megmarad az önérzet, mert nem mentek fodrászhoz. En társadalmi munkában nyírok.’’ így is lett. Beállt a béke.

Tanulásban örömmel partnere mindenkinek. Még azt is elfogadja, hogy szabad préda az összes gyöngy betűkkel megírt házi feladat, füzet. /De csak úgy, ha utána hajlandók közösen megbeszélni a megoldás menetét./ Érdekes volt az osztály tömegpszichéje is. Elsőben és másodikban értelmes, tunya és nagy képű volt a fiúsereg /az osztály 70%-a/, de a szorgalmas, okos „új lány” hiú fiúkat csinált belőlük. Remekül feljavult az osztály tanulmányi átlaga.

Soha egy durva szava, csúnya gondolata nem volt. Kegyelme volt: jónak lenni. Szép időszak volt ezek az évek. Tanulás, rendszeres, komoly munka, elfárasztó. Kérésemre minden leckét elkészített, és felkészült belőle. így és ezért mint egy nagyszerű lánc állt össze az anyag. A vers és próza mint az ember megnyilatkozási lehetőségének talán legszebb, legárnyalhat óbb formája bontakozott ki előttünk zavartalan szépségében. Élvezte. Szomjasan tanult. Este tíz után szinte soha. Igaz, addig intenzíven, koncentrálva, úgyhogy a szelíd ima után már ott is volt a szemén a mély álom. Természetesen nagy szerelme a matematika. Annak rendje, logikája, fordulatos, kristálytiszta bizonyosságai teljesítették be legjobban érdeklődését, tudásvágyát. Tanulni akart, hogy többet tudhasson, érthessen. Táncos lábbal, kacagva repült a cél felé. Jeles érettségi.

Egyetemen

Felvételi az ELTE-n. Tanári szakra nem vették fel, hanem átirányították programozó matematikusnak. Boldog volt így is. „Majd megszerzem a tanárit is!” Analízis, valószínűségelmélet:nehéz, nagyon nehéz? A legkedvesebb! Az első év valóban kegyetlenül nehéz volt, küzdelem. Hiszen nem tagozatos gimnáziumból érkezett. De második évben már ösztöndíjas. A vizsgaidőszak komoly harc önmaga befogadóképességével, értelmével, egészséges fáradtságával. A vékony szobafalon áthallatszik a tévé. Nem engedi lehalkítani. „Szegény nagyma