A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
43 akarja. De akárhogy is lesz, én kötelességemnek, Isten akaratának tartottam, és azért határoztam el magamat. Könnyebb lenne nekem: nem. El kell rendeznem mindent, el kell készülni a halálra. A többit az 6 irgalmára bízom. Csupa szenny vagyok. De bízom benne, akit mégis - bár gyatrán — kiskoromtól kezdve mindig a legjobban szerettem. Lehet az is, hogy felépülök, átvészelem, és utána munkabíróbb és jobb leszek. A szenvedés óriási erő, életformáló hatalom. És én tudom, hiszem, hogy Ő Szeretet, és mindent szeretetből tesz. Ebben az utolsó megnyilatkozásban gyakran előfordul az „akarom" szó. Akarja elfogadni a keresztet, akar érte kezet csókolni az Atyának, akarja átölelni akaratát. A napló végül is így zárul: A Te akaratod legyen, Istenem. És ebben az akaratban ölelj magadhoz engem! Isteni Akarat, légy eledelem és pihenésem! Légy az én örömem! Az a csodálatos öröm, ami a Kálvárián terem. De nem kérem ennek az „ízét", mert az nem mindennapi kegyelem. Csak az erejét és egy olyan bizalmat, amely nem tud kételkedni. Otthon mindent elrendezett. A testvérektől csak annyit kért: folytassák az Unumot úgy, ahogy azt elmondta nekik. A Szent István-kórház egy nagy kórtermébe került, annak a szobának szomszédságába, ahol két éve Julianna testvér halt meg. Az előkészületi napokban még levelet is tudott írni. Nincsenek érezhető vigasztalásaim, de nyugodt vagyok. Csak időnként fog el egy kis félelem az egésztől, és attól, hogy mi lesz a halál után. Annyira nem vagyok elkészülve. A gonosz is settenkedik körülöttem, de nem hederítek rá. Nem mondhatom azt, hogy „mámoros örömmeT' nézek a műtét elé. De békés, nyugodt lélekkel és kész szívvel mindazt elszenvedni, amit Ő akar. A természet számára ez annyira irtóztató, hogy egy egészen rendkívüli kegyelem nélkül mámoros örömet nem tudok érezni. De szívből mondom Neki: „Imádva várom minden akaratodat, szívemre ölelem minden szent tetszésedet, ölelő karokat tárok minden fájdalmas megengedésed elé." Életemet az Ő szándékaira ajánlom fel a Titokzatos Test beteljesedéséért és egységéért. Jézussal szeretnék meghalni, propter Patrem et pro vita mundi (az Atyáért és a világ életéért). Június 5-én műtötték, reggel 9 óra után. Nem volt úgynevezett „komplikált eset", a méhéből eltávolított daganat sem bizonyult rosszindulatúnak. Amint felébredt, tekintete a kis földgömbre esett. Kezébe adták, megcsókolta, és ezt mondta még kicsit kábultan: A kis földgömbi Úgy szeretem! Az egész világnak lesz egy kis haszna belőle (a betegségéből). Elmúlt az altatás hatása, aztán a fájdalmak teljesen magához térítették. A körülállók ilyen sóhajait hallották: Keresztre vagyok feszítve. Semmit sem tudok csinálni, csak szenvedni.
