A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
44 Féreg vagyok, és nem ember. Új dalt énekeljetek az Úrnak! Mindent vállalok! Az Atya dicsőségéért és a lelkekért! Elfogadok mindent! Mindent úgy akarok egészen, ahogy van! Imádkozzatok, hogy minden úgy legyen, ahogyan azt az Atya akarja! Gondos ápolásban részesült, ereje mégis rohamosan fogyott. Egy hét múlva elkezdték sétáltatni, egyrészt hogy megóvják az összenövésektől, másrészt hogy valahogy megindítsák a bélműködését. Mivel állapota nem javult, az orvosok újabb műtét mellett döntöttek. Erre június 11-én került sor. Előzőleg felvette a betegek szentségét. Amikor az operálóterembe vitték, ezt ismételgette: Cantate Domino canticum novum! Propter Patrem et pro mundi vita! (Énekeljetek az Úrnak új éneket! Az Atyáért és a világ életéért!) Gyönge szíve miatt nem altatták, csak helyi érzéstelenítéssel dolgoztak. A kb. egy óra hosszat tartó műtét iszonyú szenvedései közepette minden erejére szükség volt, hogy ne jajgasson hangosan. Csak nyögött - s utána ezért is bocsánatot kért az orvosoktól. Műtét után vérátömlesztést kapott, és ez is rettentő módon kínozta. Egyébként elég nagy vágást ejtettek rajta, a sebláz szenvedéseit pedig még súlyosbította a váratlanul beállt nyári hőség. Erről a második műtétről ezt mondta egyik látogatójának: Nagyon fájt. Az egész erőmet bele kellett adnom, hogy kibírjam. Aztán arról beszélt, mennyire sajnálja az orvost, akioperálta. . .Szeretne jobb állapotban lenni, hogy ne okozzon neki annyi gondot. Bevallotta, hogy nagyon szenved, szüntelenül. Égő szeme álmatlanságról is tanúskodott. Gyötörte a meleg, hálás volt, amikor egy megnedvesített zsebkendővel letörölték verejtékező arcát. Hálásan köszönte meg orvosa gondoskodását; állította, hogy anyai gyöngédséggel kezelte. Látogatóinak szóló rövid mondatai a szeretetet sürgették. De ő maga is nagyon igényelte ezt a szeretetet, és mert is ennek hangot adni. Most olyan nagy szükségem van a szeretetre. Testvéri szeretetre! Valaki ezt mondta neki: Milyen borzalmas a kereszt! Válasza ez volt: Igen, amíg az ember nincs rajta. Ha rajta van, akkor a kereszt hordozza már őt. Az utolsó két napban igen sokat szenvedett, már alig szólt. Az orvosok még bíztak abban, hogy túléli a válságot, és azért a legnagyobb kíméletet parancsolták. Utoljára június 16-án áldozott. Jön a háláljon a halál. Nem félek, nem félek. Aznap ezt üzente a testvéreknek: Haldoklóm ... mondd meg nekik. Egyszer szinte felsikoltott a fájdalomtól: Vernek, vernek, vernek, vernek! Pénteken még teljesen eszméleténél volt. Éjfél után Máriát hívta, majd hangosan ezt mondta:
