A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-09-01 / 9. szám

391

a szónak kettős a jelentése: hinni és bízni. Ez a két jelentés annyira egymásba kapcsolódik, hogy gyakran alig lehet megkülönböztetni és egymástól elválasztani. Mert ahol a tévedés és csalódás félelme távol van, ott mind a hit, mind a bizalom jelen van. Ahol a puszta igazság elfogadásáról van szó, ott a hit dominál. Ahol Isteni ígéretről van szó, ott a bizalom áll előtérben.

A Hetvenes-fordítás piszteuein igéjének héber megfelelője: hámin, ami az amn igének hifii alakja. Magának a szógyöknek jelentése: erősnek, szilárdnak lenni, és ez azonos az „igazság" szógyökével, vagyis a héber hitnek és igazságnak egy a gyökere. Mint a jada (ismerni) igénél, úgy a hámin (hinni) igénél is az erkölcsi tartalom dominál, és sokkal inkább kifejezi a hitnek azt a személyes és teljes erkölcsi odakapcsolódását a vallási igazságokhoz, minta görög piszteuein, melyben inkább az intellektuális elem az uralkodó. A hitnek ez a kétirányú — intellektuális és erkölcsi — vonatkozása egyaránt sajátja a jáno- si hitnek, azzal a megjegyzéssel megtoldva, hogy a „hinni valamiben vagy valakiben" (piszteuein eisz) a leggyakoribb előfordulás Jánosnál, és ez éppen pontos mása az ószövetségi héber „hámin be"-nek, ami a „valakiben való bizalmat" jelenti.

A piszteuein abszolút, vonatkozás nélküli használata 30-szor fordul elő az evangéliumban. Vegyünk néhány példát: „hogy mindenki higgyen általa" (1,7); „hitt ő és az egész házanépe" (4,53); „hiszek, Uram" (9,38); „örülök tiértetek, hogy higgyetek' (11,15)^megmondtam nektek, hogy higgyetek" (14,29); „igazat mond, hogy ti ishigy- gyetek" (19,35); „boldogok, akik nem láttak, és hittek" (20,29). — Különösen figyelemre méltó a 4,53, mert ennek párhuzamos helyét találjuk az Ap. Csel. 16,34-ben: „és örvendezett egész házanépével együtt, hogy híve lett Istennek". Hívőnek lenni, hívővé válni az ősegyház életében annyit jelentett, mint kereszténynek lenni, illetve kereszténnyé válni. Mint ahogyan manapság is a „hivő" annyit jelent, mint „vallásos ember". Jánosnál is tehát így kell felfognunk a piszteuein vonatkozás nélküli, általános használatát: jelenti a keresztény mivoltot, a keresztény élet, vagyis az örök élet megkezdését.

A piszteuein leggyakrabban (36-szor) fordul elő a tárgyesettel járó eisz raggal: piszteuein eisz. Ez egészen sajátos jánosi konstrukció, amely csaknem minden esetben a keresztény hit sajátos, legfőbb tárgyára, a testté lett Igére, vagyis Jézus Személyére, a legfőbb Igazságra irányul. Egyetlen eset a kivétel, amikor Jézus a hit tárgyául Istent jelöli meg: „higgyetek Istenben" (14,1). — Emeljünk ki néhány szöveget a 36-ból. „Hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen, annak, aki hisz benne” (1,12); „tanítványai pedig hittek benne" (2,ti);