A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-09-01 / 9. szám

392

„mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (3, 16); „aki hisz benne, azt nem ítéli el" (3,18); „aki bennem hisz, nem szomjazik soha" (6,35); „aki látja a Fiút, és hisz benne, örökké éljen" (6,40); „aki hisz bennem, annak szívéből élő víz forrásai fakadnak; ezt a Lélekről mondta, akiben a benne hívőknek kell részesedniük" (7,38 —39); „higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek" (12,36); „aki bennem hisz, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amiket én magam cselekszem" (14,12).

Mindezekből a szövegekből az is kiviláglik, hogy milyen eredménnyel jár a Jézusban való hit az üdvösség szempontjából, és hogy mit jelent a hit életét élni. Negatív irányban: nem marad a sötétségben (a hit világossága ugyanis elűzi a bűn sötétségét); nem ítélik meg (merta hivő lelkében a sötétséggel együtt a bűn is eltűnt); nem szomjazik többé (mert a hit teljesen kielégíti az igazság iránti minden szomját). Pozitív i- rányban: az örök életben részesül; Isten fiává, a világosság fiává válik, és mint Isten gyermeke részesül a Lélekben; maga is Jézus cselekedeteit hajtja végre, és az élő víz forrása fakad benne, mert az isteni élet áramlik benne állandóan.

Figyelemre méltó a piszteuein eisz szerkesztésnek egy különleges formája: piszteuein eisz to onoma autó, hinni az ő nevében. Lásd: 1,12; 2,23; 3, 18. E kifejezés mögött a személynévről alkotott ama héber fölfogás áll, amely a névben magát a személyt látta és tisztelte. Ezt a fölfogást az ősegyház átvette, és az

r%>'. r +%K• c-* :

Szent János evangéliumát diktálja titkárának, Prokhórosz- nak. Felettük: Krisztus alászállása az alvilágra. — XII. században készült bizánci miniatűr.