A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-09-01 / 9. szám
387 tásainak ez a summája: „Legyetek teljesen Krisztusé. Foglaljon le benneteket egészen, töltse ki egész életeteket Krisztus!" 1979 januárjában Mexikóban így fogalmazta meg a papok részére hivatásuk lényegét: „Olyan egyéniségekké legyetek, akik élethivatásukká tették az Evangéliumot! Ne politikai vezérek legyetek, ne az evilági, ideigtartó hatalom végrehajtó szervei!" Párizsban ezt mondotta a papoknak: „Vissza kell térnünk papi életünk, hivatásunk forrásához. Ne a világ határozza meg, kik vagyunk, és mit keresünk itt!" Biztatta őket, higgyenek magasztos hivatásukban. Kérte, őrizzék meg az apostoli és missziós beállítottságukat, és el ne veszítsék szem elől a nagy célt, amiért felszentelték őket. Ez a fenséges cél: segítségükre lenni embertársaiknak, hogy az isteni életben mind előbbre jussanak. írországi útja alkalmával nagyon határozottan feltárta a papok előtt, milyen gyászos következményei lesznek annak, ha igazi hivatásukhoz hűtlenné válnak: botránykővé lesznek, és a vatikáni zsinat által oly nagy reménnyel megindított megújulás akadályai. Majd így folytatta: „Legyetek boldogok, hogy Krisztus jelei lehettek a modern világban! Lássák az emberek — a nyílt utcán is —, hogy olyan férfiak és nők vagytok, akik egészen Istennek szentelték az életüket, olyan emberek, akik azért hagyták maguk mögött a világot, hogy egyedül Krisztusnak szolgáljanak." Ha a papok és szerzetesek igazi tanúságtétele sajátos hivatásuk mellett mindenütt ekkora jelentőségű, fokozottan érvényes ez a misz- sziók világában, főleg a nehéz missziós területeken. 1980-ban a misz- sziós napra küldött üzenetében ezt írta a Szentatya: „Ahol a missziós tevékenység elé akadályokat gördítenek, ott már a misszionárius puszta jelenléte, életszentsége az evangelizáció igen hatásos eszköze. A misszionáriusok fáradhatatlan, hősi munkájának legvigasztalóbb gyümölcse, hogy az ilyen légkörben is fiatal, buzgó keresztény közösségek alakulnak ki, és ebből a talajból papi és szerzetesi hivatások sarjadnak: ez az Egyház jövőjébe vetett reményünk forrása." Aki az evangéliumokban kicsit is járatos, ismeri azt az ünnepélyes pillanatot, amelyben Jézus feltette a kérdést apostolainak: „Kinek tartotok engem?” Leginkább a Máté-evangélium változatában isB.l. Nagy Ferenc
