A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-08-01 / 8. szám
379 ba hurcolták. Ezekiel próféta, egy papi családnak a fia, sok honfitársával e deportálások idején került Babilonba. A Kabaru nevű folyó mellett fekvő Tel-Abib városba telepítették le, és itt valóságos lelki- pásztora volt honfitársainak. Mint özvegyember csak annak élt, hogy az elhurcolt zsidókban a hazatérés reményét ápolja. Amikor prófétai meghívását kapta, még állt a szent város, Jeruzsálem, és benne a templom. Meglepő, hogy a próféta könyve első fejezetében mennyire szabatosan határozza meg prófétai meghívásának az idejét. Mintha csak valami jegyzőkönyvet olvasnánk: „Történt a 30. esztendőben, a 4. hónap 5. napján, miközben a foglyok közt voltam a Kobar folyó mellett, hogy megnyíltak az egek, és isteni látomásokat láttam. A hónap ötödik napján, Joakin király száműzetésének az 5. esztendejében ezt a szózatot intézte az Úr Ezekiel paphoz a kal- deusok földjén a Kobar folyó mellett, és ott lön rajta az Úr keze." Ilyen bevezetés után kezdi a próféta elmondani az Úr dicsőségéről szóló látomást. Ezt a világirodalom is csak mint a Kerub-láto- mást ismeri. Nem véletlenül használtuk a világirodalom szót. Nincs ugyanis olyan tudományos igénnyel fellépő világirodalmi lexikon vagy enciklopédia, mely a próféták könyveit ne tartaná számon. Ezekiel nem elégszik meg azzal, hogy közölje: „Az Úr koronatanácsán lehettem jelen." Hatalmas képben írja le, hogy milyen a mennyei királynak az udvara, kik szolgálnak neki, hogyan nyilvánul meg dicsősége. „íme, forgószél jött észak felől, és nagy felhő, lobogó tűz és körülötte fényesség, és belőle, tudniillik a tűz belsejéből, valami olyasmi tűnt elő, mint a fénylő érc. és benne olyasmi volt, mint négy élőlény." Korábban már hangsúlyoztuk, hogy a próféták az ószövetség misztikusai voltak. Amint Szent Pál óta az Istennek valamennyi kiválasztott lelke küzdött az élmény nagyságát alig sejtető kifejezés elégtelenségével, hasonlóképpen a próféták is saját vallási környezetüknek a képeihez és jelképeihez fordulnak, hogy élményük lényegéből valamit megmutassanak. Az északról, vagyis a sötétség honából érkező Isten a villámokkal cikázó viharfelhő félelmetességébe van öltözve, és négy kerub heroldként jelzi érkeztét. Ezek a kerubok ugyanazokat a vonásokat mutatják, mint Babilon mitológiájának a szárnyasbikái. Emberi fejük ember-, oroszlán-, bika és sasarcot mutat: íme az isteni erőnek, hatalomnak, mindentudásnak a megszemélyesítői. A négy ke- rubot a próféta így írja le: „Emberhez hasonlítottak, négy arca volt mindegyiknek. Lábuk egyenes láb volt, és lábuk talpa olyan volt, mint borjú lábának a talpa, és szikráztak, mint a ragyogó érc színe. és szárnyuk alatt négy oldalt emberi kéz volt. Arcuk és szárnyuk is
