A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-08-01 / 8. szám

357

hoz egy kis termetű, ráncos arcú, mély tekintetű nővér. Fejére tette a kezét, és magába szállva imádkozott érte. Lawrence életben maradt, de felgyógyulása továbbra is reménytelennek tűnt. Teréz anya azután többször is gondos szeretettel felkereste, beszélgetett vele.

1974-ben Calcuttában járt egy burlingtoni hölgy. A nővérek összehozták a fiúval: reménytelen eset, hátha a jómódú Kanada tehet érte valamit. A hölgynek kétesztendős utánajárásba került, hogy Lawrence-et Kanadába hozathassa. 1976 karácsonyán érkezett meg a torontói repülőtérre; életében először látott az égből szállingózó fehér valamit, ami elolvad, ha a kezébe veszi. „Mi ez?” „Ez Kanada.”

Lawrence valóban nagyon komolyan beteg volt. Néha nem tudott felülni úgy, hogy bele ne kéküljön. Már Indiában tudták, hogy súlyos szívbaja van. Kanadába érkezése után két hónappal a torontói gyermekkórházban szívműtétet végeztek rajta; az orvosok az életben maradásnak csak 25%-os esélyét merték ígérni; a négy szívbillentyű közül három volt komolyan megsérülve.

Vajon megismer-e? Ez a kérdés izgatta Lawrence-et, miközben május végén várta és kereste a lehetőséget, hogy Teréz anyával találkozzon. Közben egymásra tornyosultak előtte a közelmúlt évek emlékei. Ahogy a nővér megjelent, azt gondolta, nem ő az: olyan kicsi és megtört! De amikor megszólalt - előbb vele beszélgetve, később az egyetemistákhoz beszélve —, minden kétkedése elillant: a hang kétségtelenül Teréz anya hangja. „Nem tudom, emlékezett-e rám. De ahogy beszélt hozzám, azt hiszem, igen: .Imádkozom érted, hogy egészséges és boldog légy.’ Sose mertem remélni, hogy még viszontlátom!”

Lawrence szeretett volna már előbb visszatérni Indiába: hiányzik neki bátyja, nővére, többi rokona. De még mindig orvosi kezelésre szorul, és azt csak Kanadában kaphatja meg. „Azt tervezem, hogy visszatérek Indiába, és beállók segíteni Teréz anyát meg a többi nővért. Semmi más a világon nem tenne olyan boldoggá! ”

Újabb álom. Ez is valóra válhat.

♦ ♦ ♦

Teréz anya hatezer főnyi hallgatósághoz beszélve az abortuszt úgy jellemezte, mint „a béke leghatásosabb rombolását napjainkban.”

„Ha hibákat követtünk el, ne pusztítsuk el a belőle származó gyermeket! Fogadjuk el, és viseljük gondját! Isten személyes ajándéka számunkra.” „Ma az abortusz a legnagyobb békeromboló. Ha az anya képes megölni saját gyermekét, mit várjunk a többiektől? Ne pusztítsunk el egyetlen gyermeket sem, akár megszületett, akár nem! ”