A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-08-01 / 8. szám

I

kijelentései: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot." (8, 31-32.) „Ha az igazságot hirdetem, miért nem hisztek nekem?" (8,46.) Nyilvánvaló, hogy ezekben az esetekben az igazságnak értelmi fölfogásáról van szó, a görög alé- theia értelmében. És bár Jézus Pilátus előtti nyilatkozatának van mélyebb értelme is, de elsődlegesen mégis így kell fölfognunk: „Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról." (18, 37.) Az Igazság Lelke is ilyen értelemben teszi teljessé Jézus munkáját: mert „meggyőzi a világot az igazságról" (16, 10), „elvezet a teljes igazságra" (16, 13), „megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek" (14, 26).

Van azonban a jánosi igazságfogalomnak etikai (erkölcsi) tartalma is a héber armet értelmében. Amikor az evangélista a saját tanúságtételéről beszél, akkor az igazság melletti tanúságát az igazmondás értelmében veszi: „Aki látta, az tett tanúságot, és igaz a tanúsága." (21, 24.) Hasonlóképpen, amikor Jézus Keresztelő János tanúságára hivatkozik, annak igazmondását is szem előtt tartja: „Más tesz tanúságot mellettem, s tudom, hogy az a tanúság, melyet tesz mellettem, igaz." (5, 32.) János igazmondását még a zsidók is elismerték: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit mondott róla /Jézusról/, az mind igaznak bizonyult." (10, 41.)

További etikai tartalom hordozója a következő szép kijelentés: „Aki az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben végbevitt." (3, 21.) A görög eredetiben: „poión tén alétheian": aki az igazságot cselekszi, vagyis aki erkölcsösen, Isten törvényei szerint él. Ennek a szép kifejezésnek bőséges ószövetségi párhuzamai vannak: „Egész életedben a jót tedd, és ne járj az igazságtalanság útjain. Mert ha az igaz úton jársz, minden vállalkozásod sikerrel jár, mint a többieknek is, akik az igazságot szolgálják." (Tób 4, 5—6.) „Ha szívetek, lelketek mélyéből hozzá tértek, s igaz életet éltek színe előtt, felétek fordul." (Tób 13, 6.)

Ugyancsak etikai tartalmúnak tekinthetjük: „Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniok." (4, 24.) Az ószövetségi párhuzamot a 145. zsoltárban találjuk meg: „Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki tiszta szívből hívja." (Zsolt 145, 18.) Ez az 1973-as új magyar fordítás. A Serédi-féle fordításban „tiszta szívből" helyett „őszintén"-t találunk /ott 144. zsoltár/. Az apostoli korban használt hetvenes fordításban alétheiát találunk, míg a héber eredetiben az armet szerepel. Mindenesetre a magyar fordítások helyesen találtak rá a héber eredetinek etikai tartalmára. És így foghatjuk föl a Jn. 4,24-et is: Istent őszintén, tiszta szívből nemcsak ajakkal, hanem szívben, lélekben is imádni kell.

344